A szegedi terhesgondozás viszontagságairól

Először is, félreértés ne essék, nagyon szeretek Szegeden élni, és cseppet sem bánom, hogy közel 30 év pesti élet után ideköltöztem. Minden szempontból klassz hely számomra, kivéve terhesség alatt. J

Ha az ember egyszeri lyánya terhes lesz kis országunkban, akkor a 9 hónap alatt be kell szereznie a terheskönyvébe minimum 4 orvosi pecsétet, miszerint legalább ennyiszer volt a szakorvosnál terhesgondozáson. A végén kap erről egy újabb pecsétes papírt, ami igazolja, hogy szépen rendszeresen megjelent, és ezzel lehet a semminél azért jobb összegű egyszeri anyasági segélyt megigényelni. (már nem emlékszem, hogy az egyéb juttatásokhoz is kellett-e)

Más „rendes” városokban ez úgy működik, hogy az ember választott szülész-nőgyógyász szakorvosa, aki egyszerűen fogalmazva kvázi végigturkálja az egész kilenc hónapot (meg a fél életünket kb.), szóval ő az, aki pecsétel, és ezen kívül a kismamák eljárnak még a területileg illetékes védőnőhöz, és ennyi. Na most itt Szegeden ez nem így van. Járunk a választott orvosunkhoz havonta, aki pecsétel, de minek?! J Járunk a területileg illetékes védőnőhöz, aki alaposan ellát jótanácsokkal, persze ő is pecsétel. És járunk a Vasas Szent Péter utcai Terhesdiagnosztikába, ahol egy újabb védőnő végigkérdezi ugyanazt, vagy kevesebbet, mint a területileg illetékes védőnőnk, és pecsétel. (Eddig Lillánál, az első gyerkőcömnél is így volt, de nála itt állt meg a történet. Akkoriban ez utóbbi védőnő bepecsételt egy orvos pecsétjével, és ez felelt meg a „hivatalos” terhesgondozáson való megjelenésnek, mindenféle egyéb vizsgálat nélkül. Orvos nem is látta a kismamát.) Ma pedig meglepődve tapasztaltam, hogy miután végeztem itt a védőnőnél, aki egyébként nagyon kedves és szimpatikus volt, és azzal kezdte, hogy akkor ő most ad egy beutalót, aztán le is ad másnak, mert elmegy orvos mellé asszisztensnek a továbbiakban, szóval miután nála végeztem, át kellett menni a másik váróba, mert a legújabb kötelező protokoll szerint minden esetben megnéz az orvos is, csinálnak egy ultrahangot, hogy a szívműködés meglétét ellenőrizzék. A másik váróban pedig ült előttem vagy nyolc kismama, úgyhogy remek móka volt. (az újgyerek egyébként rendben van, 159-et ver a szíve, és 3 mm-t nőt a fejátmérője egy hét alatt) Ahhoz képest, hogy időpontra mentem, több mint két óra alatt jártam meg az egészet. Viszont a vérvételre meg ilyesmikre beutalókat is mind az itteni védőnők adják, szóval kihagyhatatlan a dolog sajnos. Még szerencse, hogy Áginak nyári szünet van, és lelkesen őrizte Lilla álmát ma is. J
Nos, nem tudom, mennyire volt követhető ez a szövevényes történet, én gonosz meg miért nem fogalmaztam úgy, hogy itt Szegeden annyira jó az egészségügyi ellátás, hogy két védőnő és két orvos is rendszeresen csekkolja a terhességem?! Dupla idő - dupla öröm! Azt a hálátlan mindenemet! J

14. hét

Ez már a második trimeszter eleje, jól elrohant az első három hónap. A németországi utazás után hétfőn (ez június 20-a volt, hogy ne mossam össze a dátumokat, mint az előző bő lére eresztett szösszenetben) gugolások (súllyal, és anélkül), fekvőtámaszok, és két sorozat egylábas gugolás volt mindkét lábra. Most kihagyok egy mondatot, hogy minden olvasó irigyen hümmögjön magában, micsoda szupermenek ezek a szegediek, bezzeg itt... J
Aztán bevallom, hogy párban csináltuk, én Beácskával összekapaszkodva, egyedi kivitelezésben. Úgy éreztem, hogy nagyon jólesett az egész edzés, és nem is volt olyan lihegősen kipurcantós, de a végén mégis úgy mentem le a lépcsőn, mint egy beteg pingvin. Na ebből az állatból egy rövid útú mélyrepüléssel másnapra egy birodalmi lépegető kecsességével közlekedő izomlázas zombi lett, aki a vécére is a deszkába kapaszkodva bírt leereszkedni és felállni is. Azért valahogy elcammogtam a Klinikára ultrahangra, ahol az újgyerek impozáns testméreteivel le is nyűgözött a doktor bácsi, néhány adat a teljesség igénye nélkül: CRL: 7,1 cm (ez az ülőmagasság, fejtől fenékig), az okos feje szélessége 2,2 cm, hossza 2,8 cm. A talpa 1,2 cm, a köldökzsinór 4,5 mm. A szíve 164-et ver percenként. (az enyém is edzésen, ha Tamás beindul) J Minden alkatrésze meg-, és rendben van, a terhességi kornak megfelelő méretben. Egész pontosan 13 hetes és 4 napos terhes vagyok.

Este edzésen „csak” swing-snatch körök voltak, merthogy Tamás nem akarta kipurcantani a népet a csütörtöki 1000 swing előtt. Hát nem tudom, én így sem unatkoztam, az izomlázamat sikerült fokozni, szerdán is folytatódott a birodalmi lépegető üzemmódom. Szóval 35 mp snatch és swing, 25 mp pihi, ez volt, és nem tudom hány kör, de mikor már azt éreztem, hogy nem lehet már több, akkor volt még vagy nyolc, az tuti. És mindebből két sorozat.

Csütörtökön pedig ezer swing volt, én Bettinek számoltam. Betti végig olyan egyenletesen csinálta, hogy csak na, nem esett szét a mozgása, büszke voltam rá. Mindenki nagyon ügyes volt, igen szép teljesítmények születtek. Ezúton is szívből gratulálok mindenkinek, ez tényleg férfimunka volt! J

Holnap lesz a 3. szülinapos kettlebell buli, azaz annak ünneplése, hogy Tamás 3 éve kezdte az edzősködést itt Szegeden, már nagyon várom. Mit is mondhatnék még, remélem, lesz citromos alkoholmentes sör, jóóó hidegen! J

Az első három hónap

Ez a blog témájánál fogva meglehetősen személyes, és néhol intimitásba hajlóan őszinte lesz, akit ez esetleg zavar, az ne is kezdjen az olvasásába. Úgy gondolom, ahhoz, hogy mások számára hasznos lehessen, vagy teljesen őszintén kell írni, vagy sehogy. J

Ebben az első bejegyzésben az első trimeszter élményeit osztom meg, néhol talán kissé zanzásítva. Tamás (Varga Tamás RKC, az edzőm) tanácsára egy word file-ba írkáltam mindent, nehogy elfelejtsek valamit, merthogy az első 12 hét letelte előtt már csak babonából sem szerettem volna megosztani semmit a nagyvilággal, de ki emlékszik pontosan az edzésekre 2-3 hónapra visszamenőleg?

(Mikor Tamással megosztottam ezt a gondolatot, hogy edzenék majd, támogatásáról biztosított, illetve a blogolás ötletét is nagyon hasznosnak és fontosnak tartotta, hiszen nem nagyon van rendszeresen dokumentált magyar nyelvű anyag terhi-kettlebell témában, kivéve talán Andrea blogját, akinek ezúton is még egyszer köszönöm a kedves segítő e-maileket a témában)

Szóval, április 16-án pozitív lett a terhességi tesztem, április 18-án pedig Tamásnak is szóltam, hogy helyzet van. (ez mondjuk valahol vicces, mikor az ember edzője kb. a harmadik ember, akinek elmondja a dolgot, de hát úgy éreztem, biztonságosabb, ha tudja, és ennek tükrében tud rám figyelni edzésen)

A következő napon Tamással felhívtuk Gabit tanácsért. Ezúton is szeretném megköszönni Katschthaler Gabinak a sok segítséget és kedves szavakat, mind szóban, mind írásban. Nagyon motiváló és hasznos volt a telefonbeszélgetésünk, szerintem Tamásnak is. Legalább fél órán keresztül sorolta igen lelkesen és bíztatóan tapasztalatait, tanácsait, rengeteg fontos dolgot belesűrítve ennyi időbe. Ennek hatására el is döntöttem, hogy megpróbálom az esti snatch tesztet. Mivel a legutóbbi ötpercesnél még maradt bennem tartalék a nyolc kilóssal csinálva, úgy gondoltam, ez biztonságos lesz 10 percnél is. 220-at csináltam, nem megszakadva, mondhatni kényelmes „terhes” erőbeosztással, pár szőlőcukorral.

A következő, csütörtöki edzésen a swing-mély levegő köröket viszont nem bírtam végig, de vélhetőleg inkább oxigénhiány miatt. (már nem emlékszem pontosan, hánynál kezdtük és meddig mentünk fel, de az volt a menet, hogy 10 swing-10 mély levegő, 11 swing… és így tovább a végtelenbe)

Közben cefetül meg is fáztam, jó két hetet küzdöttem vele, mire elmúlt. Sajna a C vitaminon, forró bodza-hárs-kamilla teán meg a negró cukron kívül semmit nem nagyon lehetett szedni, úgyhogy kissé lassan jöttem ki belőle, de szerencsére nem lett se lázam, se mandulagyulladás, vagy ilyesmi. Igazából ez utóbbiak kritikusak csak, főleg a láz, az nem barát ilyenkor.

Május 3-án volt az első ultrahangvizsgálat, szabályos petezsák látszott rajta, viszont aznap reggel barna folt volt a vécépapíron pisilés után, ami eléggé megijesztett, olyasmi, mint mielőtt megjön. A dokim felírt Duphastont, mert ez a tünet a fenyegető vetélés jele lehet. Ez a gyógyszer egy hormon, ami bebetonozza a kis alient a pocakba. Így legyen! Viszont le lettem tiltva mindenről, pihenni kell.

Aztán egy hét kényszerpihenő után a következő UH-n szabályos szikhólyag, petezsák látszott, és egy 4,4 mm-es embrió szívhanggal. Az UH szerint fiatalabb a terhesség, mint amennyinek az utolsó menstruáció szerint kellene lennie, de a doki szerint csak azért van, mert később estem teherbe, nem a ciklus félidejében. (mondjuk ezt tudtam is) Most kb. 6 hetes. Kérdeztem a dokit, lehet-e edzeni akkor megint. Kérdezte, milyen edzés, mondtam, kettlebell. Tanácstalanul nézett, mondtam, hogy súlyzós, és végül kimondta, hogy házasélet, babaúszás, edzés, minden újra engedélyezve, amíg nem okoznak panaszokat. Juhééé! J

Az első edzés az izgalmak után lökés gyakorlás volt, hát ez „üresen” sem lesz a kedvencem. Nem szakítottam meg magam, az egy hét kihagyás miatt sem és amúgy sem, 8 és 10 kg-val csináltam csak, és nem is mindet. De nagyon jól esett egy kis mozgás. Edzés után meg jött a mindent elsöprő vágy, hogy virslit kell ennem. Bea vigasztalt, hogy még mindig jobb, mintha dobostortát vagy pacalpörköltet kívánnék. Alakul ez, alakul. J Viszont csak két darabot ettem kettő szelet puffasztott rizzsel, mi ez, ha nem megfontolt és bölcs viselkedés este fél tízkor? J

Másnap piac… Hát babakocsival és gyerekkel meg egy csomó krumpli-alma-hagyma-répa-banán stb. dolgokkal felpakolva százszor fárasztóbb végigsétálni fél Szegeden, mint egy kettlebell edzés. A végén már alig bírtam tolni, kipurcantam és a hasam is fájt.

A következő egy olajos kezes swing edzés volt. Kérdeztem Tamást, aki lelkesen locsolta mindenki tenyerébe a Floriolt, hogy lehet-e csak keveset kérni, és mondta, hogy menjek, nekem akkor nem is ad. (Áldassék a bölcsessége!) J A menet 5 swing, 5 légzés, 6 swing, 6 légzés, ez 25-ig felfelé. A 19-es kört kihagytam, és 20-tól felfelé 20, 21, 22 helyett 10, 11, 12-t csináltam, és így tovább. A végén 3x 20 swing lett volna még, nekem ez már csak 10-10-20 volt. Az elején meg a végén pihenés nélküli fekvőtámasz, hasizom, és gugolás körök hangra folyamatosan, na a végére ezt már meg sem próbáltam. Ma olyan álmos voltam alapban is, hogy délután kettőkor majdnem ülve elaludtam angolóra közben. Pont elég volt ennyi.

Kedden Gergő tartotta az edzést, egyébként tízmilliószoros nap volt, úgyhogy csupa pozitívra gondoltam, hogy minden rendben lesz a kis 2.0 verziónkkal. Csütörtökön pedig a vicces Happy Face edzés volt, röviden az esélytelen kategória nekem. Tamás olyan fordulatszámon pörgött, hogy nem csak én nem tudtam követni a végére, ahogy emlékszem. J Viszont lebuktam Ricsinél edzésen, levágta, hogy mi van, és hangosan megkérdezte kétszer is, hogy: Terhes vagy?! Aztán jól megölelgetett. Edzés után kimentünk lenyújtani a  Borfesztre csapatostól, szem sem maradt szárazon, olyan jó móka volt. Tamás szabadkozott a végén, hogy elnézést, ha rámszól, hogy dolgozzak, de néha megfeledkezik az állapotomról. J

Aztán olyan is volt még, hogy olvastam egy érdekes cikket:

http://sportgeza.hu/sport/2011/05/20/janics_mar_anyaskodik_es_kemenyen_edz/

Azért elgondolkodtató, hogy amit Natasa edz terhesen, azt a legtöbben üresen sem bírnánk, de a férfiak sem, és ezzel gondolom, nem sértek meg senkit.

A következő héten minden oké volt, nagyjából mindent tudtam követni, ami nem esett jól, annál megálltam, de összességében egész jól ment.

Eddig kb. egy kg-t híztam, de állandó éhséggel küzdök, nehéz észnél maradni. Bevezettem a gyömölcsvacsorákat. Igaz, edzések után a falat kaparom az éhségtől. Egyszer Betti adott egy fél szelet száraz körözötteskenyeret (fia uzsonnája a suliból), máskor Beácskám hozott epret, szőlőt, fügét edzés utánra. Elkényeztetnek, na. J

Közben elhangzott egy öltözői kérdés: ha terhes lennék, abbahagynám-e? Hablatyoltam mindent, de a válasz itt van.

Amúgy konkrétan akkora a hasam, hogy nem tudom, hogy fogom ezt még négy hétig titkolni.

Június 2-6 között kirándulni voltunk a Pilisben barátokkal, túráztunk csomót, megmásztuk a Rám szakadékot felfelé, mondtam is, hogy ez igazi kismama-survivor volt. Izomlázhegyek voltak utána-közben, pedig csak két nap egymás után mentünk kb. 12-12 km-t, és még azt hittem, hogy én viszonylag edzettnek számítok a csapatban, hahh! Természetesen össze-vissza ettem-ittam mindent, ice tea, magnum jégkrém, milánói sertésborda vacsira, jó olajos rántották reggelire, stb., szóval mikor hazaértünk, olyan számot mutatott a mérleg, hogy majdnem leestem róla, úgyhogy vissza a gyümölcsvacsikhoz, mert a kékbálnaság szele megint közelről megérintett. (végül pár nap alatt visszaállt a világrend és a mázsáim)

Utána hétfői edzésen fogalmam nincs mit csináltunk, nem működtem még teljes gőzzel.

Edzés előtt voltam a dokinál (Beácskával), 11 hetes és pár napos a terhesség, 3,7 cm a kis alien odabenn, és minden rendben, most úgy tűnik, mégsem vagyunk lemaradva, újabban akkora, amekkorának lennie kell. A szülés várható időpontja december 23. Zsír!

Kedden power snatcheket gyakoroltunk, ahogy láttam, nem csak én nem voltam lelkes, mások is szépen hörögtek. Edzés után Bettiék, Ágiék, és Beácska is jól megölegettek a parkolóban csak úgy, mondtam is, hogy ettől tuti rögtön nőtt a gyerek. Csütörtökön windmillek voltak főleg, ami nem is esett rosszul, ellenben valami érthetetlen okból (meleg, oxigénhiány, front, alacsonyan szálló repülő csészealjak, akármi) a nyolcas akkor sokkal nehezebb volt, mint amennyire egy nyolcasnak nehéznek kellene lennie. És Bea is így volt a tizessel, de végül megcsináltuk valahogy.

Szombaton, június 11-én pedig elutaztunk egy hétre Németországba, sógor-látogatóba, de ott is annyi mindent megnéztünk, annyit talpaltunk, hogy minden volt, csak nem döglős pihenés, kellően aktívnak mondanám.

És hát mindezekkel körülbelül vége is az első trimeszternek, hallelúja! J

Az első három hónap konklúziója:

Egyelőre mindent ugyanannyi súllyal csinálok, egyedül a swinget nem merem 16-ossal, visszaváltottam 12-re, de az meg elég könnyű, viszont valahogy mégsem visz rá a lélek a nagyobbra. (Ez tuti pszichésen működik egyébként, ráparázik valamire az ember, és megette a fene.) Több sorozatnál amúgy ezt a súlyt a pocakban lévő újgyerek nélkül is megéreztem ám, és az egykezeseknél régebben is kissé nehéz volt. Szóval így azért nem annyira szétszakítós, de már nem is ez a cél.

Pressnél maradt a nyolcas, töröknél 8 vagy 10, snatchnél 8 vagy 10 (ismétlésszámtól függően), gugolásnál 8-12, attól függ, mi jut éppen. J

Talán a gyakoribb szusszanások azok, amik újabban kellenek és jól esnek, egyenes arányban azzal, ahogy megyünk bele a nyárba, és egyre melegebb van.

Igazából két gyakorlat volt, ami kellemetlenséget okozott néha eddig, és ami a vicc, hogy mindkettő a bemelegítésnél, egyik a pumpa, másik meg az utána következő csípőtekergetős-homorítós (ma lettem felvilágosítva, hogy a neve pride). Mindkettőnél húzódik néha a hasam a legmélyebb homorítós pontnál, és akkor inkább abbahagyom, ha nagyon feszít.