27. hét

Vasárnap meglátogatott minket egy kis hazánktól messzire szakadt régi barátom, jelezte, hogy beugrana egy órára. Én meg lelkesen kaptam az alkalmon, hogy jajdejó, akkor menjünk el Lidl-be bevásárolni, ha már kocsival van, nekünk meg nincs, ugye. Szegénykém biztosan nem így képzelte, mindenesetre bizonygatta, hogy örül, hogy hasznos lehet, meg legalább így nem zavar bele a vasárnapi családi idillbe, stb, de biztosan jobb vendéglátást képzelt el, mint velem mirelit pacalt vásárolni. Bocsi, Berti! J

Hétfőn edzés előtt elmentünk Beával a nőgyógyászhoz, ahol cirka tíz perc alatt végeztünk is, senki nem volt előttem, nem kellett várni. Minden rendben továbbra is, a méhszáj teljesen zárt. Kis ferdítéssel megkérdeztem, hogy meddig „tornázhatok” még, és azt mondta a dokim, hogy ameddig jól esik. J A titkos visszerekre azt mondta, hogy nem is vészesek, és ne aggódjak, ez csak rosszabb lesz, ahogy előrehalad a terhesség és nő a méh súlya, de majd szülés után egyszer csak elmúlik. Felírt Detralexet (vagymit), ami egy vénaerősítő gyógyszer, de azt mondta, hogy csak azért, hogy pszichésen segítsen, hogy mégis ad rá valamit, mert effektíve változtatni a problémán ez a cucc sem fog. (aztán megkérdeztem a patikában, hogy mennyiért mérik ezt a tablettát, és mikor mondta a csaj, hogy 5000 körül, úgy döntöttem, hogy pszichésen sem kell) J

Aztán lévén rengeteg időnk maradt, elugrottunk Beussal még a Napfény parkba, Tescoba egy kis banánért, meg ilyesmiért, hogy ne ájuljunk el edzésen. Cselesen felpróbáltattam vele egy pólót is, mondván, hogy tesónak kell, és aztán titokban örvendezve, hogy milyen jó neki, mármint Beának, meg is vettem a meglepi-ajándékához csütörtökre. Kicsit nézelődtünk még, aztán spuri edzésre, ahol viszonylag lájtosabb program volt: windmillek, bent pressek, aztán swingek a végén. A windmill egész jól megy, a bent presst meg kimondottan utálom, emlékszem, egyszer azt mondta Tamás, hogy milyen nagy súlyt is ki lehet így nyomni, hát nekem a nyolcast is csak nyöszörögve sikerült, igaz, jó rég nem is volt már ez a gyakorlat, de akkor is. Mindenesetre a lányok szerint nekem még egész jól is ment, ami azért inkább vicces, én mint bármely gyakorlatban „példakép”?! J

Kedden nagyon-nagyon jó edzés volt, először pörgettük kicsit az indian clubokat, azután nyomtunk pár kör swinget, és snatcheket, majd teljesült a múlt heti álmom, nyomtunk egy meglepi 5 perces snatch tesztet. Azt kell mondjam, hogy nem romlott a teljesítményem snatch-ügyileg, ahhoz képest, hogy a hetedik hónapban vagyok, 123 ismétlést csináltam a nyolcassal öt perc alatt. Ez ugyan egyel kevesebb, mint legutóbb, de akkor egyáltalán nem álltam meg, most pedig volt egy mini ásványvíz+szőlőcukor szünet. Mégiscsak érzem már a szülői felelősséget így kettecskén lengetve a vasat, nem lehet csak magamra gondolni, mint régebben. J Anitának volt egy nagyon aranyos megjegyzése a végén, mikor hótt csatakosan vittem vissza a súlyomat, valami olyasmi, hogy Mónika, esküszöm olyan szép vagy! J Az tény, hogy elég nagy sikernek éltem meg ezt az eredményt, és ez nyilván frissen ott ragyogott az arcomon.

Szerdán terhesgondozóban voltunk Lillával, Betti elvitt minket. (Ahhoz képest, hogy a gyerekem múltkor be sem akart szállni a gyerekülésbe, most kiszállni nem volt hajlandó, végig elvoltak a kocsiban, amíg én bent időztem) Az Újgyerek fej-átmérője 6,8 cm, a szíve 150-et ver percenként, az ultrahang szerint 27 hetes és pár napos a fejméret alapján, szóval minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel nagyon meg vagyunk elégedve. Ja, érdekes volt, hogy átvett egy újabb védőnő itt a terhesgondozóban, ő már a harmadik a bő hat hónapom alatt, lehet, hogy tényleg olvasták, amit róluk írtam?! J

Egyébiránt Lilla, az elsőszülöttünk ma töltötte be a második életévét, hihetetlen, mennyire eltelt az idő.

Csütörtökön nagyon kapkodós napom volt, és végül úgy döntöttem, nem is edzem aznap, nem voltam olyan passzban lelkileg sem, nomeg azt éreztem, hogy a keddi csúcsteljesítményt úgysem tudnám túlszárnyalni. De azért elmentem, és végignézve az egészet elmondhatom, hogy nagyon jó döntést hoztam, csupa olyan feladat volt, amit amúgy sem nagyon tudtam volna megcsinálni: egymás háton cipelése, talicskázás, meg ilyen jópofaságok, nézni is rossz volt. Edzés után mentünk a Gringo’s-ba a többiekkel, Bea búcsúbulit és Attila szülinapot ünnepelni. Elmondhatom, hogy igazán remekül sikerült este volt. Sütöttem Attilának egy egyszerűbb tortát, Beának pedig Betti és Janó nyomtattak két Kettlebell Szegedes pólót, amit mind aláírtunk textilfilccel. Nagyon jól sikerült az összes meglepetés, azt hiszem, igazán meg voltak hatódva az érintettek mindketten, Attila még egy maori törzsi táncos-énekes produkciót is előadott túláradó érzelmeitől fűtötten. J Azért nem kicsit keseredem el, ha belegondolok, hogy Beácska még egy hetet van itt… Tudom, hogy nem a világ vége Pest, de nagyon fog hiányozni, elég jól összenőttünk itt a szegedi mindennapokban.

Pénteken tartottunk Lillának szülinapi bulit, eljött három pajtása a játszótérről, anyukákkal. Előtte mondtuk neki, hogy mi lesz, és annyira várta, hogy délután egy percet nem aludt, ami azért volt különösen kínos, mert közben angolozni próbáltunk Ágival. J Sütöttem egy sütit a zsúrra, de valami nem stimmelt vele, mert veszettül morzsálódott, pedig elvileg ugyanaz a csokis tészta recept volt, mint Attila csütörtöki tortája, hát így ég be egy sokat látott hajdani cukrász… Maga a buli egyébként nagyon jól sikerült, a gyerekek pörögtek ezerrel, mindent szétpakoltak, csomó sütit ettek (és mindent összemorzsáltak), összességében az egész meg fárasztóbb volt, mint egy kiadós kettlebell edzés. J

Én pedig zártam is ezt az aktuális hetet ezzel a nappal, és hétvégén beléptem a 28. hétbe, nagyon durva belegondolni, hogy nemsokára kétgyerekes anya leszek. De addig még sok minden van előttem persze, például és most legelső sorban az október 1-i angol középfokú nyelvvizsga. (Ági szerint képes vagyok rá, sőt, de hát az én önbizalmam, ugye…) 9-től majd nagyon drukkoljatok! J

26. hét

A hétfői edzésen volt egy-egy török felállás, guggolások súly nélkül és súllyal, nekem nyilván anélkül, talán felvőtámasz is, meg egy kitörésszerű gyakorlat: egyik kézben a súly, hátralépünk az egyik lábbal kitörés pozícióba, az elől lévő láb alatt átadjuk a súlyt a másik kézbe, és felállunk. Tamás mondta, hogy figyeljünk oda, mert ez egy kicsit instabilabb gyakorlat, nahát ez pont elég volt nekem, hogy ráparázzak, és az egyensúlyvesztéstől félve ne is nagyon merjem csinálni. Nemhiába mondják, hogy minden agyban dől el, ugyebár. Volt még egylábas guggolás párban, Beával voltam, ő ügyesen csinálta is, nekem meg nem fér el a hasam már sehol, helyette sima guggolásokat csináltam, mikor a kettes embereknek kellett dolgoznia. Valami még biztos volt, mert ez kevésnek tűnik, de nem emlékszem már, és Bea sem, mert őt is kérdeztem.

Kedden reggel voltam az endokriniológián kontrollon, ahogy az előző pajzsmirigyes posztomban már ezt le is írtam. Vettek vért, és gyanús volt, hogy mondta a csaj, hogy jó erősen szorítsam oda azt a papírizét utána. Mikor levettem, az egész tiszta vér volt, azt hittem, elájulok. Nem tudom, mit csinált, ilyen még sosem volt egyetlen vérvétel után sem. Ráadásul annyit kellett várni, hogy épp csak haza tudtam rohanni, ettem egy-két falatot, és mentem is vissza az SZTK-ba, a soron következő vizsgálatokra, ekg-ra, és belgyógyászatra. Az ekg-t seperc alatt, gyakorlatilag várakozási idő nélkül lezavarták, és a másikra sem kellett sokat várni. Mindkettőnél minden rendben volt. Most derült ki a terheléses cukros vérvétel eredménye, tökéletes lett az is.

Este nagyon jó kis edzés volt, csináltunk kétkezes swinget, váltott kezes swingeket,  volt 5 kör snatch: 20 másodperc bal kézzel, 20 másodperc jobbal, és 20 másodperc pihenés körönként. Volt vagy 6 kör dupla clean párban, közben a társ feszítettség ellenőrzésével. Én két nyolcassal csináltam. Odamentem Bettihez csekkolni a feszítettségét, egy körön keresztül paskoltam lelkesen a combját és fenekét, konkrétan mndkettő olyan kemény, hogy bármi visszapattanna róla, ha feszít. Aztán gondoltam, szegény Ági se legyen ott magányosan, megyek hozzá is csapkodni, na ott is olyan izmokat tapasztaltam, hogy a maradék életkedvem is elment, ami még Betti feneke után megmaradt. J A többiek csináltak még 5-5 kör viking push presst, vagymit, én csak sima presseket közben, és végül volt 5 kör swing levezetésnek. Végigcsináltam az egészet és nagyon jól esett. Igazából ezek a ballisztikus gyakorlatok fekszenek még, az erőgyakorlatok egyre kevésbé. Szívesen csinálnék még egy öt perces snatch tesztet valamikor mostanság, hogy csekkoljam, mennyit változott a teljesítményem eddig. (emiatt a mondatért többiek nem utálhatnak, mert Tamás még nem olvasta a blogot idő hiányában, igaz, múltkor mondtam neki, hogy ha a szülésig nem olvassa el, nem fogom a gyerekem Tamásnak nevezni) J

Bea nem volt ma, így Janóék hoztak haza, és Betti mondott egy nagyon aranyosat a végén az autóban, hogy később, ha meglesz a gyerek, és tele van a hócipőm, vagy csak társaságra vágyom, vagy bármi ilyesmi, nyugodtam hívjam fel ám, hogy jöjjön át, de akár csak azzal is hívjam, hogy ringassa már meg kicsit az Újgyereket, mert szusszannék 10 percet. Nagyon jól esett. Ági meg Tamás is rögtön mondták, hogy ők is jönnek segíteni bármikor, igaz, már korábban is mondták többször, és azt is, hogy úgyis itt maradnak karácsonykor Szegeden, úgyhogy ha akkor tényleg szülök (lelkesen szuggerálom, hogy NEEEM), ők akkor is jönnek majd be hozzám a kórházba, hogy ne legyek egyedül. Bea meg azt mondta egyik nap, hogy nemcsak Pesten fog meglátogatni, ha anyuéknál leszek a gyerekekkel, hanem még Szegedre is visszajön látogatóba majd. És ha belegondolok, hogy én ezeket az embereket, barátságokat mind a kettlebellnek köszönhetem, azt hiszem, kijelenthetem, hogy a szegedi életem egyik legjobb döntése volt elkezdeni az edzést, és sosem lehetek elég hálás azért, amennyit én már itt kaptam azóta. J

Szerdán csináltam egy laza kis mákos aranygaluskát vacsorára, vaníliaöntettel, de nem ettem annyit, amennyit tudtam volna, csodák csodájára. Másnap reggelire is hagytam magamnak, sőt a férjem is azt vacsorázott, meg másnap vitt is el a munkába magának és két kollégájának is. Mi ez, ha nem megfontolt beosztás? J

Csütörtökön új kezdő csoport indult, a régiek csaltakoztak hozzánk. Annyian voltunk, mint az oroszok. Egylábas guggolás gyakorlás volt, rávezető gyakorlatok főleg, meg aztán konkrétan maga a pistol is, ezúttal nem párban, hanem egyénileg. Ahogy írtam, a felhúzott térdem már nem fér el a hasamtól, így nem nagyon tudtam próbálkozni, az edzési utáni program pedig, amire már fókuszáltam (borfeszt a többiekkel, nekem fokhagymás-sajtos-tejfölös lángosevés leginkább) nem nagyon hozta meg a kedvem az egylábasokat kiváltó sima guggolásokhoz. Éhes voltam, jóvanna. J A rávezető gyakorlatok között volt pár egy lábon egyensúlyozós, hát azok kimerítették a vicc kategóriát. Régen sem voltam az ilyesminek a bajnoka, de mostanra a súlypontom már eltolódott a megszokottról, úgyhogy elég érdekes, részeges karatemester stílusban próbáltam prezentálni a dolgot, vajmi kevés sikerrel.

Ezzel a héttel véget ért terhességem második harmada, ha jól számolom, és beléptem az utolsó etapba. Az edzéssel kapcsolatosan röviden összefoglalom ennek a trimeszternek a változásait is. Vannak gyakorlatok, amik még mennek, és kifejezetten jól is esnek, mint a swing, snatch, clean, bár swingnél már észrevettem, hogy kezdem picit meghajlítani a könyököm, hogy maradjon helye a hasamnak a gyakorlat közben. Ezeket még mindig ugyanakkora súllyal csinálom, mint a terhesség elején. (swing: 12 kg, snatch: 8 kg, clean: 8 kg, a dupla clean is megy még 2 nyolcassal, mind könnyedén) Van egy asztal nevű spéciség, ami kifejezetten jól esik, szeretem csinálni. A nyomás is megy még (8 kg-val), közben veszettül feszítek alul, hogy ki ne nyomjam a gyereket nagy igyekezetemben. J A guggolások közül a sima kétlábas megy, a hasam miatt szélesebb állás szükséges, és a mivel már a súlypontom is eltolódott az eredetitől, szerintem az egész gyakorlat kivitelezése más, mint volt. Súlyt már nem használok ehhez, mindig azzal viccelek, hogy én már lenyeltem egy kettlebellt, úgyhogy nem kell másikat fognom, mindenesetre súly nélkül esik már csak jól ez. Egylábasat a hasam miatt már abszolút nem tudok csinálni, és a törököt is hanyagolom, mert a híd pozícióban nagyon kifeszül a test, és ettől húzódik a hasam. Fekvőtámaszozni, meg ilyesmiket is próbálok még, mikor mennyi megy, és bemelegítésnél is futkosok még körbe, mint partra vetett kék bálna a gazellák között. J Edzés végén a nyújtásokból viszont csomó mindent nem tudok már csinálni, mert nem férek el az Újgyerektől. Egyébként eddig 7 kilót híztam, most már sanszos, hogy nem lesz ebből 21 a végére a maradék 3 hónap alatt, mint az elsőnél, és azért ez jó. J A célom az kb. 12 kiló, ami teljesen ideálisnak lenne mondható, majd meglátjuk, mi lesz, 14-től sem fogok kétségbeesni, de ott húztam meg a lélektani határt.

Hát így vagyunk most kettecskén az élősködővel, én speciel már vágom a centit, és megkezdtem a végső visszaszámlálást az utolsó harmadba lépéssel. Szép dolog a terhesség, és teljes szívemből várom a kisfiunk megérkezését, de bevallom, mostanában inkább örülök, hogy nem akartam sosem kettőnél több gyereket, és nem kell többször ezt az egészet végigcsinálni. Tudom, micsoda anya vagyok én, minek az ilyennek gyerek, meg minden, fúj-fúj, és szörnyűborzasztó, de nem olyan könnyen élem meg az aktuális állapotomat, mint Lillával, és ez mind a lelki, mind a testi összetevőkre vonatkozik. Viszont legalább ki is merem mindezt mondani, hátha egyszer más majd erőt meríthet ebből. Ez van.

A pajzsmirigy alulműködésről

Idestova már egy éve, hogy ezzel a dologgal küzdök, és mindenképpen akartam már szánni erre a témára egy külön bejegyzést, lévén, hogy elég komoly összefüggésben lehet és van a teherbeeséssel és az egész terhességgel is. Természetesen laikusként írom le a saját tapasztalataimat, nem szakemberként, kéretik ennek tükrében olvasni, de igyekszem mindenhol korrekten összefoglalni a dolgot, hogy hasznos lehessen számotokra is.

Egy évvel ezelőtt átjelentkeztem végre ide Szegedre a körzeti házirovoshoz. Egy kedves, fiatal doktornőhöz kerültem, aki a biztonság kedvéért ellenőrizni akarta a vérképemet, ha már a praxisába vesz. Nagyjából minden rendben is volt, a TSH értékem viszont magasabb lett, 6,4-et mértek. A TSH a pajzsmirigyserkentő hormon, amelynek a normál tartománya, ha jól emlékszem 2 és 4 között van. A megemelkedett érték utalhat pajzsmirigy alulműködésre, de önmagában, ha a többi pajzsmirigyhormon (T3, T4) szintje rendben van, még csak kezdődő alulműködést jelez, illetve egyéb dolgok miatt is lehet emelkedett, amikben nem mélyedtem jobban el. Nekem ez utóbbi két érték rendben volt. Megkérdeztem a nőgyógyászom ezzel az egésszel kapcsolatban, és annyit mondott, hogy a magasabb TSH megnehezítheti a teherbeesést, ha egyáltalán sikerül így. Elküldtek pajzsmirigy ultrahangra is, ahol kiderült, hogy a jobb lebenyben van két göb, kicsit meszes szélekkel. Ez akkor lehet para, ha a göbök gazdagon erezettek, az jelezhet rosszindulatú elváltozást, azt mondta a körzeti orvosom, így ez a meszes szélű cucc olyan, mintha 30 éves testben 80 éves pajzsmirigyem lenne, amit noszogatni kell a működésre. J

Szóval így álltam tavaly ősszel, és mivel nem akartam elkezdeni hormontablettát szedni, először jód szedésével és alternatív módszerrel próbálkoztam, elkezdtem talpmasszázsra járni.

Ez elég jól mőködött is egy darabig, a TSH értékem lement 5,5-re. A többi hormonszint mind rendben volt. Az endokrinológus doki már ekkor azt javasolta, hogy mivel tervezzük a második babát, kezdjem el a hormont szedni, fokozott jódbevitel mellett. De persze ez még akkor sem tetszett. Aztán a következő vérvételen kiderült, hogy a TSH visszaugrott az eredeti 6, 5-ös értékre, és januárban, a síeléskor megint megjött, úgyhogy végülis a gyerek utáni vágy általi kétségbeesésemben elkezdtem szedni az Euthyrox tablettát január végén, 25 mg-t naponta. (a legkisebb dózisú tabletta az 50-es, nekem ennek a felét kellett szedni mindent reggel. Éhgyomorra, reggeli előtt fél órával kell bevenni, ez fontos!)
Na ennek (vagy nem tudom, mi másnak) hatására a bombabiztos 28 napos ciklusom februárban 2, márciusban 5 nappal korábban jött meg, közben egyre csüggedtebben vágytam arra, hogy jöjjön már össze az Újgyerek. Az endokrinológiai kontrollon (március végén) kiderült, hogy kissé átestünk a ló túlsó oldalára, a 25 mg hormon hatására, ami igazán visszafogott gyógyszeradagnak mondható, a pajzsmirigyem immár az enyhe túlműködés jeleit mutatja, így a hormondózist lecsökkentették napi negyed tablettára. A nőgyógyász pedig azt mondta, ne várjuk tovább a próbálkozásokkal, főleg, hogy fel is borult a ciklusom, hanem a következő menstruációkor menjek el vérvételre, és nézzük meg a különböző hormonszinteket, hogy minden rendben van-e. Kaptam csomó beutalót, kellett volna menni a ciklus 3. és 21. napján is vérvételre. Természetesen mondanom sem kell, hogy ezután már nem jött meg többször. J Azóta sem tudom, hogy mikor és hol hoztuk össze ezt az Újgyereket, de végül valahogy csak sikerült. (abban a hónapban már annyira rá voltam csavarodva a témára, hogy vettem peteérés tesztet is, mert Lillával az bejött, na és aszerint még peteérésem sem volt, ennyit erről)

A következő pajzsmirigy kontrollon (május) már 6-7 hetes terhes voltam. Ekkor a TSH-m már jóval magasabb volt, 15,5, és az egyik pajzsmirigyhormon, a T4 kicsit alacsonyabb, 10,4. (az 12-ig jó kb.) A doki visszaemelte a napi gyógyszeradagot fél tablettára. Ez sem váltotta be a kívánt hatást, mert júniusban is még mindig 10 körül volt a T4 értékem és a TSH ugyan lejjebb ment 6,8-ra, de még mindig magas volt. A gyógyszeradagot fél-fél-egy tabletta/3 nap ciklusra állította be a doki. Július végére, a következő kontrollra már csak a TSH-m volt magas, nem emlékszem a pontos értékekre. Fél-egy-egy tabletta szedését határozta meg a doki. Most pedig kedden voltam az utolsó kontrollon, és egy éve először MINDEN értékem rendben volt. Nem kicsit örültem, ma derült ki az eredmény. A doki azt mondta, hogy szedjek minden nap egy egész tablettát innentől, mert erre élettanilag a terhesség miatt szükség lesz, és két hónap múlva, novemberben még vár egy szülés előtti utolsó kontrollra.

S hogy mi mindebből a sok számadatból a lényeg? A pajzsmirigy alulműködés megnehezítheti, vagy lehetetlenné is teheti a teherbeesést, illetve, ha jól emlékszem, a terhesség megtartására is hatással lehet. Terhesség alatt pedig nagyon fontos a szoros endokrinológiai kontroll, mert egyre nő a szükséges hormon mennyisége a terhesség előrehaladtával, és ezt a gyógyszeradag emelésével folyamatosan követni kell. Lényeges, hogy az első trimeszterben az élősködőknek nincsen saját hormontermelésük, ez csak a második harmadban indul be, ezért addig mindent az anya hormonkészletéből vesznek el, (gondolom, nálam is ezért lehetett az elején az a durva értékromlás) tehét fokozottan fontos a rendszeres gyógyszerszedés! A jó anyai pajzsmirigy működés, azaz a normál pajzsmirigyhormon értékek szükségesek a magzat megfelelő szellemi és egyéb fejlődéséhez. Ezen persze paráztam is egy (-két, sok) sort, mert az endorkrinológusom sosem adott rá egyenes választ, hogy mi lehet a gyerekkel a rosszabb értékek miatt, de a védőnőm megnyugtatott, hogy problémákat csak akkor okozhat az alulműködés, ha kezeletlen, elhanyagolt esetekről van szó, és/vagy durván jódhiányos területen élőknél, de ne izguljak, mert nálam egyik sem áll fenn, és elég szoros volt a kontroll ahhoz, hogy semmi gond ne lehessen. A nőgyógyászom szerint meg nincs ok aggodalomra, mert a bébik a pocakban mind élősködők, és elvesznek mindent az anyától, ami nekik kell, úgyhogy a rossz értékek csak azt jelentik, hogy nekem nem elég valami, ami a ded elvett. Ezt erősítette meg Betti is, aki szintén járt hasonló cipőben, neki annak idején az endokrinológus professzora mondta ugyanezt.

Azt hiszem, nagyjából ennyi az, amit én laikusként el szerettem volna mondani erről a betegségről, kifejezetten a terhességgel kapcsolatos összefüggéseit érintve. Amennyiben valaki érintett a dologban, mindenképp konzultáljon orvossal, és ahogy nálam is, minden rendben lesz. J

25. hét

Hát ez a mostani sem volt egy nagyon aktív hét. Vasárnap családi látogatás volt, anyuék, tesó, és a kéthónapos unokahugi jöttek hozzánk, Lilla lányom legnagyobb örömére. Imádja az unokatesóját, puszilgatja meg simogatja állandóan. Remélem, az Újgyerekkel testvérként is ilyen lesz majd, bár gyanítom, egy konstans anyalefoglalóval már kicsit más lesz a helyzet, de azért reménykedni ér, nem?! J

Hétfőn elmentünk Bettivel meg Lillával elintézni egy titkos apróságot a férjnek, a gyerekem olyat hisztizett, mert nem akarta, hogy bekapcsoljuk a gyerekülésbe, hogy csak néztem. Betti rutinos és higgadt anyaként elintézte a dolgot, és bekapcsolta a Pockot tíz perces türelmes és hasztalan rábeszélés után csakazért is, persze rögtön csend és mosoly lett, mondjuk utána még mutogatott a biztonsági övre, hogy kicsit fáj, próbálkozik, na. J

Hétfőn és kedden nem mentem edzésre. A férj lebeszélt, lévén még mindig a több, mint egy hetes megfázással küzdök. Bementem a patikába megkérdezni, hogy mégis mit lehetne szedni, mert a köhögésem már tök izgalmasan hurutos, de rögtön mondta a csaj, hogy semmit. Hát köszi. Mindenesetre vettem 1000 mg-os C vitamint, meg iszom hársfa-bodza-kamilla tea kombót mézzel, mára valamennyit javult is a helyzet, de még mindig nem teljesen az igazi. Két hete küzdök egy rohadt légkondi miatt, annyira remek.

Visszatérve a héthez. Szerdára kicsit jobban voltam, este elmentünk Beával moziba, jó volt. Az Őrült, dilis, szerelem című filmet láttuk, csajos estére kiváló választás, bár voltak vontatottabb részei, és én azért szívesen elnéztem volna a Conanban Jason Momoa hasizmait is. Anyuék amúgy elvitték a Kispókot délután egy hétre, úgyhogy felcsillant előttem némi regenerálódás, pihenés, pakolás, angoltanulás lehetősége. Természetesen már most tudom, hogy csomó mindent nem fogok tudni megcsinálni, amit elterveztem.

Csütörtökön reggel kellett mennem cukorterheléses vérvételre. Ez egy annyira humánus dolog, amit megint csak a szegedi vámpírok élveznek. Először is receptre ki kell váltani 75 gramm glükózt a patikában, 120 forintért. J Meglepően, sőt ijesztően nagy mennyiségű fehér port kap az ember cserébe, amit fel kell oldani hivatalosan 2-3 dl vízben (ha csalsz, és fél literes palackban csinálod, akkor is hányingered lesz tőle, annyira tömény), és hozzáönteni citromlevet. Ezzel a koktéllal kell elmenni éhgyomorra a vérvételre, ahol először levesznek pár tégely vért, jelen esetben tőlem 5 csővel. Majd jóízűen elfogyasztani a csodafincsi longdrinket, és két óra múlva jelentkezni újabb vérvételre. (még egy cső) Ezután még pisit is kell adni a vértvevős vámpírnéninek, amit már két órája tartogattál, és mennyei megkönnyebbülés végre megszabadulni tőle. Hát ennyi, lehet hazamenni. Illetve, azon szerencséseknek, mint én, akiknek van Beácskájuk, nem kell tömegközlekedni, ők autóval szállítmányozódnak oda-vissza, és a hazaút elején még reggelit is hoz nekik az angyal. J

Este elmentem az edzésre, és rögtön az elején olyan köhögőroham jött rám, hogy Tamás oda is jött aggódva, hogy beteg vagyok?! Aztán megint elmondta, hogy mindenből csak annyit csináljak, amennyi jól esik. Egyébiránt nyilván nem nyújtottam csúcsteljesítményt, úgyhogy teljesen felesleges számbavenni, mit csináltak a többiek helyettem is, viszont fél gyógyulás volt látni a kedves arcokat, akiket már hiányoltam a héten.

Hát nagyjából ennyi volt, ami ebből a hétből említésre érdemes, bár kicsit hiányérzetem van, remélem, nem maradt ki semmi.

Jó csomó testi tünetem van, amik az első terhességnél nem, vagy elhanyagolható mértékben voltak. Ezek számbavételénél el kellett gondolkodnom, hogy mennyire is akarok én itten nyilvánosan őszinte lenni, mert az elején megfogadtam, hogy vagy teljesen őszintén írok, vagy sehogy, de azért vannak olyan dolgok, amiről az ember lányának picit nehezebb/kínosabb beszélni, főleg, hogy pasik is olvassák a blogot. De egyszer mindenkinek hasznos lehet, ha babavárási időszak következik az életében, szóval nekivágok. Nagyon durván ég a gyomrom esténként, ha eszem, vagy iszom rá valamit gyorsan, jobb egy picit, de csak rövid ideig. Kijött visszerem ott, ahová a nap sem süt, és az állandó székrekedés miatt némi aranyér-kezdemény is bejátszik. Ez mondjuk nagyon bosszantó, mert a terhesség teljesen lelassítja az emésztési folyamatokat, és felborul az addigi input-output egyensúly, jó ha három naponta összejön valami produktum a megszokott mindennapi helyett. Ezt egyébként az első terhességnél is tapasztaltam, csak nem emlékszem, hogy ennyire durva lett volna. Ami viszont szerencsére nincs most, az a lábdagadás, gondolom, ez a mozgásnak is köszönhető, és nincsenek újabb terhességi csíkok sem az alhasamon (eddig), ebben is a mozgás, és a némileg megfontoltabb táplálkozás játszhat szerepet, így nem is hízom olyan hirtelen, hogy a bőröm ne tudja követni. És persze olajozom, meg krémezem is sokkal lelkiismeretesebben már.

24. hét

Minden rendben velünk, vagy legalábbis élünk. Már tegnap akartam írni, csak net sem volt, a férj is pókerezni volt, egyedül voltam, meg egyébként is több dolog összejött a napokban, úgyhogy nyüssz és nyaff a hangulatom. Ráadásul meg is vagyok fázva megint, vasárnap óta, köszönet az ultrabrutál légkondinak az Intercityn. A hasam már elég terjedelmes, eddig azt hiszem, 6-7 kg-t híztam, de néha negyvennek érzem (Lillával két éve már 11-et idáig), még mindig bazi meleg van, és elég sokat türelmetlenkedem mostanában sajnos itthon. Jövő héten endokrinológia, meg cukorterheléses vérvétel, aztán majd EKG, meg belgyógyászat, október 1-én meg megyek nyelvvizsgázni, izgalmas lesz. Dióhéjban ennyi, nincs is kedvem többet írni, de még egy kötelezettségemnek eleget kell tegyek: ezúton hivatalosan is megemlítem a blogban legújabb legjobb barátomat, B. Attilát (szegedi lakos, nemsokára 30), akiről természetesen csakis szuperlatívuszokban lehet beszélni mind a belső, mind a külső tulajdonságait tekintve. :) Töltenék fel fotót is, de egyrészt személyiségi jogok miatt nem merek, nomeg úgy megugrana a blog olvasottsága, hogy lehet, lefagyna az oldal szervere. :)
Megadjam a számát, csajok?! :)))
(egyébként autókereskedéssel foglalkozik, és igen, mi nemsokára szeretnénk egy használt autót vásárolni jó áron...) :)))

Most ennyi, remélem, jövő hétre testileg és lelkileg is jobb passzban leszek.