26. hét

A hétfői edzésen volt egy-egy török felállás, guggolások súly nélkül és súllyal, nekem nyilván anélkül, talán felvőtámasz is, meg egy kitörésszerű gyakorlat: egyik kézben a súly, hátralépünk az egyik lábbal kitörés pozícióba, az elől lévő láb alatt átadjuk a súlyt a másik kézbe, és felállunk. Tamás mondta, hogy figyeljünk oda, mert ez egy kicsit instabilabb gyakorlat, nahát ez pont elég volt nekem, hogy ráparázzak, és az egyensúlyvesztéstől félve ne is nagyon merjem csinálni. Nemhiába mondják, hogy minden agyban dől el, ugyebár. Volt még egylábas guggolás párban, Beával voltam, ő ügyesen csinálta is, nekem meg nem fér el a hasam már sehol, helyette sima guggolásokat csináltam, mikor a kettes embereknek kellett dolgoznia. Valami még biztos volt, mert ez kevésnek tűnik, de nem emlékszem már, és Bea sem, mert őt is kérdeztem.

Kedden reggel voltam az endokriniológián kontrollon, ahogy az előző pajzsmirigyes posztomban már ezt le is írtam. Vettek vért, és gyanús volt, hogy mondta a csaj, hogy jó erősen szorítsam oda azt a papírizét utána. Mikor levettem, az egész tiszta vér volt, azt hittem, elájulok. Nem tudom, mit csinált, ilyen még sosem volt egyetlen vérvétel után sem. Ráadásul annyit kellett várni, hogy épp csak haza tudtam rohanni, ettem egy-két falatot, és mentem is vissza az SZTK-ba, a soron következő vizsgálatokra, ekg-ra, és belgyógyászatra. Az ekg-t seperc alatt, gyakorlatilag várakozási idő nélkül lezavarták, és a másikra sem kellett sokat várni. Mindkettőnél minden rendben volt. Most derült ki a terheléses cukros vérvétel eredménye, tökéletes lett az is.

Este nagyon jó kis edzés volt, csináltunk kétkezes swinget, váltott kezes swingeket,  volt 5 kör snatch: 20 másodperc bal kézzel, 20 másodperc jobbal, és 20 másodperc pihenés körönként. Volt vagy 6 kör dupla clean párban, közben a társ feszítettség ellenőrzésével. Én két nyolcassal csináltam. Odamentem Bettihez csekkolni a feszítettségét, egy körön keresztül paskoltam lelkesen a combját és fenekét, konkrétan mndkettő olyan kemény, hogy bármi visszapattanna róla, ha feszít. Aztán gondoltam, szegény Ági se legyen ott magányosan, megyek hozzá is csapkodni, na ott is olyan izmokat tapasztaltam, hogy a maradék életkedvem is elment, ami még Betti feneke után megmaradt. J A többiek csináltak még 5-5 kör viking push presst, vagymit, én csak sima presseket közben, és végül volt 5 kör swing levezetésnek. Végigcsináltam az egészet és nagyon jól esett. Igazából ezek a ballisztikus gyakorlatok fekszenek még, az erőgyakorlatok egyre kevésbé. Szívesen csinálnék még egy öt perces snatch tesztet valamikor mostanság, hogy csekkoljam, mennyit változott a teljesítményem eddig. (emiatt a mondatért többiek nem utálhatnak, mert Tamás még nem olvasta a blogot idő hiányában, igaz, múltkor mondtam neki, hogy ha a szülésig nem olvassa el, nem fogom a gyerekem Tamásnak nevezni) J

Bea nem volt ma, így Janóék hoztak haza, és Betti mondott egy nagyon aranyosat a végén az autóban, hogy később, ha meglesz a gyerek, és tele van a hócipőm, vagy csak társaságra vágyom, vagy bármi ilyesmi, nyugodtam hívjam fel ám, hogy jöjjön át, de akár csak azzal is hívjam, hogy ringassa már meg kicsit az Újgyereket, mert szusszannék 10 percet. Nagyon jól esett. Ági meg Tamás is rögtön mondták, hogy ők is jönnek segíteni bármikor, igaz, már korábban is mondták többször, és azt is, hogy úgyis itt maradnak karácsonykor Szegeden, úgyhogy ha akkor tényleg szülök (lelkesen szuggerálom, hogy NEEEM), ők akkor is jönnek majd be hozzám a kórházba, hogy ne legyek egyedül. Bea meg azt mondta egyik nap, hogy nemcsak Pesten fog meglátogatni, ha anyuéknál leszek a gyerekekkel, hanem még Szegedre is visszajön látogatóba majd. És ha belegondolok, hogy én ezeket az embereket, barátságokat mind a kettlebellnek köszönhetem, azt hiszem, kijelenthetem, hogy a szegedi életem egyik legjobb döntése volt elkezdeni az edzést, és sosem lehetek elég hálás azért, amennyit én már itt kaptam azóta. J

Szerdán csináltam egy laza kis mákos aranygaluskát vacsorára, vaníliaöntettel, de nem ettem annyit, amennyit tudtam volna, csodák csodájára. Másnap reggelire is hagytam magamnak, sőt a férjem is azt vacsorázott, meg másnap vitt is el a munkába magának és két kollégájának is. Mi ez, ha nem megfontolt beosztás? J

Csütörtökön új kezdő csoport indult, a régiek csaltakoztak hozzánk. Annyian voltunk, mint az oroszok. Egylábas guggolás gyakorlás volt, rávezető gyakorlatok főleg, meg aztán konkrétan maga a pistol is, ezúttal nem párban, hanem egyénileg. Ahogy írtam, a felhúzott térdem már nem fér el a hasamtól, így nem nagyon tudtam próbálkozni, az edzési utáni program pedig, amire már fókuszáltam (borfeszt a többiekkel, nekem fokhagymás-sajtos-tejfölös lángosevés leginkább) nem nagyon hozta meg a kedvem az egylábasokat kiváltó sima guggolásokhoz. Éhes voltam, jóvanna. J A rávezető gyakorlatok között volt pár egy lábon egyensúlyozós, hát azok kimerítették a vicc kategóriát. Régen sem voltam az ilyesminek a bajnoka, de mostanra a súlypontom már eltolódott a megszokottról, úgyhogy elég érdekes, részeges karatemester stílusban próbáltam prezentálni a dolgot, vajmi kevés sikerrel.

Ezzel a héttel véget ért terhességem második harmada, ha jól számolom, és beléptem az utolsó etapba. Az edzéssel kapcsolatosan röviden összefoglalom ennek a trimeszternek a változásait is. Vannak gyakorlatok, amik még mennek, és kifejezetten jól is esnek, mint a swing, snatch, clean, bár swingnél már észrevettem, hogy kezdem picit meghajlítani a könyököm, hogy maradjon helye a hasamnak a gyakorlat közben. Ezeket még mindig ugyanakkora súllyal csinálom, mint a terhesség elején. (swing: 12 kg, snatch: 8 kg, clean: 8 kg, a dupla clean is megy még 2 nyolcassal, mind könnyedén) Van egy asztal nevű spéciség, ami kifejezetten jól esik, szeretem csinálni. A nyomás is megy még (8 kg-val), közben veszettül feszítek alul, hogy ki ne nyomjam a gyereket nagy igyekezetemben. J A guggolások közül a sima kétlábas megy, a hasam miatt szélesebb állás szükséges, és a mivel már a súlypontom is eltolódott az eredetitől, szerintem az egész gyakorlat kivitelezése más, mint volt. Súlyt már nem használok ehhez, mindig azzal viccelek, hogy én már lenyeltem egy kettlebellt, úgyhogy nem kell másikat fognom, mindenesetre súly nélkül esik már csak jól ez. Egylábasat a hasam miatt már abszolút nem tudok csinálni, és a törököt is hanyagolom, mert a híd pozícióban nagyon kifeszül a test, és ettől húzódik a hasam. Fekvőtámaszozni, meg ilyesmiket is próbálok még, mikor mennyi megy, és bemelegítésnél is futkosok még körbe, mint partra vetett kék bálna a gazellák között. J Edzés végén a nyújtásokból viszont csomó mindent nem tudok már csinálni, mert nem férek el az Újgyerektől. Egyébként eddig 7 kilót híztam, most már sanszos, hogy nem lesz ebből 21 a végére a maradék 3 hónap alatt, mint az elsőnél, és azért ez jó. J A célom az kb. 12 kiló, ami teljesen ideálisnak lenne mondható, majd meglátjuk, mi lesz, 14-től sem fogok kétségbeesni, de ott húztam meg a lélektani határt.

Hát így vagyunk most kettecskén az élősködővel, én speciel már vágom a centit, és megkezdtem a végső visszaszámlálást az utolsó harmadba lépéssel. Szép dolog a terhesség, és teljes szívemből várom a kisfiunk megérkezését, de bevallom, mostanában inkább örülök, hogy nem akartam sosem kettőnél több gyereket, és nem kell többször ezt az egészet végigcsinálni. Tudom, micsoda anya vagyok én, minek az ilyennek gyerek, meg minden, fúj-fúj, és szörnyűborzasztó, de nem olyan könnyen élem meg az aktuális állapotomat, mint Lillával, és ez mind a lelki, mind a testi összetevőkre vonatkozik. Viszont legalább ki is merem mindezt mondani, hátha egyszer más majd erőt meríthet ebből. Ez van.