A pajzsmirigy alulműködésről

Idestova már egy éve, hogy ezzel a dologgal küzdök, és mindenképpen akartam már szánni erre a témára egy külön bejegyzést, lévén, hogy elég komoly összefüggésben lehet és van a teherbeeséssel és az egész terhességgel is. Természetesen laikusként írom le a saját tapasztalataimat, nem szakemberként, kéretik ennek tükrében olvasni, de igyekszem mindenhol korrekten összefoglalni a dolgot, hogy hasznos lehessen számotokra is.

Egy évvel ezelőtt átjelentkeztem végre ide Szegedre a körzeti házirovoshoz. Egy kedves, fiatal doktornőhöz kerültem, aki a biztonság kedvéért ellenőrizni akarta a vérképemet, ha már a praxisába vesz. Nagyjából minden rendben is volt, a TSH értékem viszont magasabb lett, 6,4-et mértek. A TSH a pajzsmirigyserkentő hormon, amelynek a normál tartománya, ha jól emlékszem 2 és 4 között van. A megemelkedett érték utalhat pajzsmirigy alulműködésre, de önmagában, ha a többi pajzsmirigyhormon (T3, T4) szintje rendben van, még csak kezdődő alulműködést jelez, illetve egyéb dolgok miatt is lehet emelkedett, amikben nem mélyedtem jobban el. Nekem ez utóbbi két érték rendben volt. Megkérdeztem a nőgyógyászom ezzel az egésszel kapcsolatban, és annyit mondott, hogy a magasabb TSH megnehezítheti a teherbeesést, ha egyáltalán sikerül így. Elküldtek pajzsmirigy ultrahangra is, ahol kiderült, hogy a jobb lebenyben van két göb, kicsit meszes szélekkel. Ez akkor lehet para, ha a göbök gazdagon erezettek, az jelezhet rosszindulatú elváltozást, azt mondta a körzeti orvosom, így ez a meszes szélű cucc olyan, mintha 30 éves testben 80 éves pajzsmirigyem lenne, amit noszogatni kell a működésre. J

Szóval így álltam tavaly ősszel, és mivel nem akartam elkezdeni hormontablettát szedni, először jód szedésével és alternatív módszerrel próbálkoztam, elkezdtem talpmasszázsra járni.

Ez elég jól mőködött is egy darabig, a TSH értékem lement 5,5-re. A többi hormonszint mind rendben volt. Az endokrinológus doki már ekkor azt javasolta, hogy mivel tervezzük a második babát, kezdjem el a hormont szedni, fokozott jódbevitel mellett. De persze ez még akkor sem tetszett. Aztán a következő vérvételen kiderült, hogy a TSH visszaugrott az eredeti 6, 5-ös értékre, és januárban, a síeléskor megint megjött, úgyhogy végülis a gyerek utáni vágy általi kétségbeesésemben elkezdtem szedni az Euthyrox tablettát január végén, 25 mg-t naponta. (a legkisebb dózisú tabletta az 50-es, nekem ennek a felét kellett szedni mindent reggel. Éhgyomorra, reggeli előtt fél órával kell bevenni, ez fontos!)
Na ennek (vagy nem tudom, mi másnak) hatására a bombabiztos 28 napos ciklusom februárban 2, márciusban 5 nappal korábban jött meg, közben egyre csüggedtebben vágytam arra, hogy jöjjön már össze az Újgyerek. Az endokrinológiai kontrollon (március végén) kiderült, hogy kissé átestünk a ló túlsó oldalára, a 25 mg hormon hatására, ami igazán visszafogott gyógyszeradagnak mondható, a pajzsmirigyem immár az enyhe túlműködés jeleit mutatja, így a hormondózist lecsökkentették napi negyed tablettára. A nőgyógyász pedig azt mondta, ne várjuk tovább a próbálkozásokkal, főleg, hogy fel is borult a ciklusom, hanem a következő menstruációkor menjek el vérvételre, és nézzük meg a különböző hormonszinteket, hogy minden rendben van-e. Kaptam csomó beutalót, kellett volna menni a ciklus 3. és 21. napján is vérvételre. Természetesen mondanom sem kell, hogy ezután már nem jött meg többször. J Azóta sem tudom, hogy mikor és hol hoztuk össze ezt az Újgyereket, de végül valahogy csak sikerült. (abban a hónapban már annyira rá voltam csavarodva a témára, hogy vettem peteérés tesztet is, mert Lillával az bejött, na és aszerint még peteérésem sem volt, ennyit erről)

A következő pajzsmirigy kontrollon (május) már 6-7 hetes terhes voltam. Ekkor a TSH-m már jóval magasabb volt, 15,5, és az egyik pajzsmirigyhormon, a T4 kicsit alacsonyabb, 10,4. (az 12-ig jó kb.) A doki visszaemelte a napi gyógyszeradagot fél tablettára. Ez sem váltotta be a kívánt hatást, mert júniusban is még mindig 10 körül volt a T4 értékem és a TSH ugyan lejjebb ment 6,8-ra, de még mindig magas volt. A gyógyszeradagot fél-fél-egy tabletta/3 nap ciklusra állította be a doki. Július végére, a következő kontrollra már csak a TSH-m volt magas, nem emlékszem a pontos értékekre. Fél-egy-egy tabletta szedését határozta meg a doki. Most pedig kedden voltam az utolsó kontrollon, és egy éve először MINDEN értékem rendben volt. Nem kicsit örültem, ma derült ki az eredmény. A doki azt mondta, hogy szedjek minden nap egy egész tablettát innentől, mert erre élettanilag a terhesség miatt szükség lesz, és két hónap múlva, novemberben még vár egy szülés előtti utolsó kontrollra.

S hogy mi mindebből a sok számadatból a lényeg? A pajzsmirigy alulműködés megnehezítheti, vagy lehetetlenné is teheti a teherbeesést, illetve, ha jól emlékszem, a terhesség megtartására is hatással lehet. Terhesség alatt pedig nagyon fontos a szoros endokrinológiai kontroll, mert egyre nő a szükséges hormon mennyisége a terhesség előrehaladtával, és ezt a gyógyszeradag emelésével folyamatosan követni kell. Lényeges, hogy az első trimeszterben az élősködőknek nincsen saját hormontermelésük, ez csak a második harmadban indul be, ezért addig mindent az anya hormonkészletéből vesznek el, (gondolom, nálam is ezért lehetett az elején az a durva értékromlás) tehét fokozottan fontos a rendszeres gyógyszerszedés! A jó anyai pajzsmirigy működés, azaz a normál pajzsmirigyhormon értékek szükségesek a magzat megfelelő szellemi és egyéb fejlődéséhez. Ezen persze paráztam is egy (-két, sok) sort, mert az endorkrinológusom sosem adott rá egyenes választ, hogy mi lehet a gyerekkel a rosszabb értékek miatt, de a védőnőm megnyugtatott, hogy problémákat csak akkor okozhat az alulműködés, ha kezeletlen, elhanyagolt esetekről van szó, és/vagy durván jódhiányos területen élőknél, de ne izguljak, mert nálam egyik sem áll fenn, és elég szoros volt a kontroll ahhoz, hogy semmi gond ne lehessen. A nőgyógyászom szerint meg nincs ok aggodalomra, mert a bébik a pocakban mind élősködők, és elvesznek mindent az anyától, ami nekik kell, úgyhogy a rossz értékek csak azt jelentik, hogy nekem nem elég valami, ami a ded elvett. Ezt erősítette meg Betti is, aki szintén járt hasonló cipőben, neki annak idején az endokrinológus professzora mondta ugyanezt.

Azt hiszem, nagyjából ennyi az, amit én laikusként el szerettem volna mondani erről a betegségről, kifejezetten a terhességgel kapcsolatos összefüggéseit érintve. Amennyiben valaki érintett a dologban, mindenképp konzultáljon orvossal, és ahogy nálam is, minden rendben lesz. J