25. hét

Hát ez a mostani sem volt egy nagyon aktív hét. Vasárnap családi látogatás volt, anyuék, tesó, és a kéthónapos unokahugi jöttek hozzánk, Lilla lányom legnagyobb örömére. Imádja az unokatesóját, puszilgatja meg simogatja állandóan. Remélem, az Újgyerekkel testvérként is ilyen lesz majd, bár gyanítom, egy konstans anyalefoglalóval már kicsit más lesz a helyzet, de azért reménykedni ér, nem?! J

Hétfőn elmentünk Bettivel meg Lillával elintézni egy titkos apróságot a férjnek, a gyerekem olyat hisztizett, mert nem akarta, hogy bekapcsoljuk a gyerekülésbe, hogy csak néztem. Betti rutinos és higgadt anyaként elintézte a dolgot, és bekapcsolta a Pockot tíz perces türelmes és hasztalan rábeszélés után csakazért is, persze rögtön csend és mosoly lett, mondjuk utána még mutogatott a biztonsági övre, hogy kicsit fáj, próbálkozik, na. J

Hétfőn és kedden nem mentem edzésre. A férj lebeszélt, lévén még mindig a több, mint egy hetes megfázással küzdök. Bementem a patikába megkérdezni, hogy mégis mit lehetne szedni, mert a köhögésem már tök izgalmasan hurutos, de rögtön mondta a csaj, hogy semmit. Hát köszi. Mindenesetre vettem 1000 mg-os C vitamint, meg iszom hársfa-bodza-kamilla tea kombót mézzel, mára valamennyit javult is a helyzet, de még mindig nem teljesen az igazi. Két hete küzdök egy rohadt légkondi miatt, annyira remek.

Visszatérve a héthez. Szerdára kicsit jobban voltam, este elmentünk Beával moziba, jó volt. Az Őrült, dilis, szerelem című filmet láttuk, csajos estére kiváló választás, bár voltak vontatottabb részei, és én azért szívesen elnéztem volna a Conanban Jason Momoa hasizmait is. Anyuék amúgy elvitték a Kispókot délután egy hétre, úgyhogy felcsillant előttem némi regenerálódás, pihenés, pakolás, angoltanulás lehetősége. Természetesen már most tudom, hogy csomó mindent nem fogok tudni megcsinálni, amit elterveztem.

Csütörtökön reggel kellett mennem cukorterheléses vérvételre. Ez egy annyira humánus dolog, amit megint csak a szegedi vámpírok élveznek. Először is receptre ki kell váltani 75 gramm glükózt a patikában, 120 forintért. J Meglepően, sőt ijesztően nagy mennyiségű fehér port kap az ember cserébe, amit fel kell oldani hivatalosan 2-3 dl vízben (ha csalsz, és fél literes palackban csinálod, akkor is hányingered lesz tőle, annyira tömény), és hozzáönteni citromlevet. Ezzel a koktéllal kell elmenni éhgyomorra a vérvételre, ahol először levesznek pár tégely vért, jelen esetben tőlem 5 csővel. Majd jóízűen elfogyasztani a csodafincsi longdrinket, és két óra múlva jelentkezni újabb vérvételre. (még egy cső) Ezután még pisit is kell adni a vértvevős vámpírnéninek, amit már két órája tartogattál, és mennyei megkönnyebbülés végre megszabadulni tőle. Hát ennyi, lehet hazamenni. Illetve, azon szerencséseknek, mint én, akiknek van Beácskájuk, nem kell tömegközlekedni, ők autóval szállítmányozódnak oda-vissza, és a hazaút elején még reggelit is hoz nekik az angyal. J

Este elmentem az edzésre, és rögtön az elején olyan köhögőroham jött rám, hogy Tamás oda is jött aggódva, hogy beteg vagyok?! Aztán megint elmondta, hogy mindenből csak annyit csináljak, amennyi jól esik. Egyébiránt nyilván nem nyújtottam csúcsteljesítményt, úgyhogy teljesen felesleges számbavenni, mit csináltak a többiek helyettem is, viszont fél gyógyulás volt látni a kedves arcokat, akiket már hiányoltam a héten.

Hát nagyjából ennyi volt, ami ebből a hétből említésre érdemes, bár kicsit hiányérzetem van, remélem, nem maradt ki semmi.

Jó csomó testi tünetem van, amik az első terhességnél nem, vagy elhanyagolható mértékben voltak. Ezek számbavételénél el kellett gondolkodnom, hogy mennyire is akarok én itten nyilvánosan őszinte lenni, mert az elején megfogadtam, hogy vagy teljesen őszintén írok, vagy sehogy, de azért vannak olyan dolgok, amiről az ember lányának picit nehezebb/kínosabb beszélni, főleg, hogy pasik is olvassák a blogot. De egyszer mindenkinek hasznos lehet, ha babavárási időszak következik az életében, szóval nekivágok. Nagyon durván ég a gyomrom esténként, ha eszem, vagy iszom rá valamit gyorsan, jobb egy picit, de csak rövid ideig. Kijött visszerem ott, ahová a nap sem süt, és az állandó székrekedés miatt némi aranyér-kezdemény is bejátszik. Ez mondjuk nagyon bosszantó, mert a terhesség teljesen lelassítja az emésztési folyamatokat, és felborul az addigi input-output egyensúly, jó ha három naponta összejön valami produktum a megszokott mindennapi helyett. Ezt egyébként az első terhességnél is tapasztaltam, csak nem emlékszem, hogy ennyire durva lett volna. Ami viszont szerencsére nincs most, az a lábdagadás, gondolom, ez a mozgásnak is köszönhető, és nincsenek újabb terhességi csíkok sem az alhasamon (eddig), ebben is a mozgás, és a némileg megfontoltabb táplálkozás játszhat szerepet, így nem is hízom olyan hirtelen, hogy a bőröm ne tudja követni. És persze olajozom, meg krémezem is sokkal lelkiismeretesebben már.