38.-39. hét

Avagy vágom a centit, de a gyerek még mindig benn van...

Senkit nem untatnék a pingvinléptű dömper, azaz a feltámad a mamut munkacímű hétköznapjaimmal. A gyerek még benn van, az én hasam már óriási, kezdek egyre inkább nyüssz és nyaff hangulatba kerülni. Egyébként ígéretesen fájogatok, meg keményedek, meg szurkál itt-ott, de mivel ez már hetek óta van, nem fűzök hozzá hiú reményeket. Éppen tegnap voltam vizsgálaton, CTG meg ultrahang volt. A CTG-vel a magzatmozgásokat, magzati szívhangot, és méhtevékenységet nézik egyszerre, például hogy egy méhösszehúzódás esetén hogy reagál a gyerek, kb. annyi a lényeg, hogy ilyenkor nem szabad nagyon leesni a szívverés számának. Szóval minden rendben volt, a gyerek ezerrel aludt, és nem is ébredt fel közben, úgyhogy a mozgás része a dolognak nem nagyon monitorozódott. J Az ultrahangon meg nézett a dokim méreteket, hát ennek a gyereknek a feje már most 9,5x12 cm, ami nagyobb, mint a terhességi kor szerinti átlag méret, a becsült magzati súly pedig 3200 gramm. A fejméretnél azért nyeltem egy nagyot titokban, főleg mikor este a választott szülésznőmmel telefonos beszámolómra közölte, hogy most már fejre nem kell nőnie a kölyöknek… J

Szóval vágom a centit, mától számítva még 9-10 napom van a hivatalos kiírás szerint hátra.

Megmutatom, milyen tevékenységgel vezetem le mostanság a napi feszkót edzés híján, itten lehet megnézni.

Amiről még írni akartam, ha már kettlebelles blog (volt) ez (valamikor). J Ma volt 10 perces snatch teszt. A többieknek, persze. De én olyan rohadt kemény voltam, hogy elmentem megnézni őket. Meg számolni, ha valakinek kell. Végül számoltam is, Katiét, aki 238-at csinált egy tízessel a tíz perc alatt, és egyszer sem állt meg. Igazán szép teljesítmény. J Jó volt látni újra a már hiányzó arcokat, a küzdeni akarást és küzdeni tudást, ahogy a saját határaikat feszegették, és többen túl is léptek rajta. Így kívülről azért más volt, kellemes szemlélődés, míg mindenki izzadt, és küzdött, én csak szuszogtam és bámészkodtam. Ami nagyon aranyos volt, az Ági és Tamás kettőse, akik a snatch tesztben is párban voltak (ahogy „civilben” is ez jól bevált) Először Ági nyomta le a tíz percet, és amikor 180-at számolt Tamás, Ági felkiáltott két snatch között, hogy: - Még csak?! J Aztán mikor Tamás snatchelt, Ági bíztatta ezerrel a vége felé, de szó szerint együtt lélegzett vele, és folyamatosan hajtotta előre, beszélt hozzá. Mondtam is neki, hogy őt hívom be magammal szülni ezek után. Valami ilyesmi, amit én a TÁRS fogalmáról elképzelek, így csupa nagybetűvel.

És a legvégére még pár gondolat, aminek aztán se a terhességhez, se a bellhez nincs köze, viszont szeretném megosztani, merthogy hamarosan itt a karácsony, és én amúgy is lépten-nyomon érzelmes és érzelgős hangulatban vagyok a hormonok miatt. (legalábbis erre fogom) Szóval minap mentem a háziorvoshoz a táppénzes papíromért, amikor egy sántikáló, nem igazán jól öltözött bácsi sírásba hajló, remegő hangon megszólított kérni valamit, és én az ilyenkor szokásos piára-én-ugyan-nem-adok-egy-fillért-se rutinnal szavába vágva mondtam, hogy sajnos nincs nálam a pénztárcám, és mentem tovább. Utánam szólt, hogy neki nem pénz kell, csak nagyon éhes. Hát mit mondjak, szar érzés volt… Aztán visszafelé jövet még mindig ott botorkált a sarkon, és nyilván nem emlékezett már az öt perccel azelőtti találkozásunkra, mert újra megszólított, hogy nagyon éhes. Elmentem a kisboltig, vettem négy kiflit egy százasért, és visszavittem neki. Odaadtam és mondtam, egye meg, ő meg maga sem hitte, hogy mi történt, csak azt válaszolta, hogy jó, köszöni, és elkezdte kibontani a zacskót, én meg gyorsan megfordultam és elindultam haza, mert erősen bőgéshatáron voltam. (most is, ahogy ezt írom) Szóval nem akarok én itten észt osztani, vagy úgy gondolni, hogy hú, de jó ember vagyok most, mert amúgy nem ennyitől leszek az. Azért törekszem rá mindenesetre. Csak annyi, hogy olyan kevéssel is lehet másoknak örömet okozni, és jót adni, csak kicsit kell odafigyelni jobban és észrevehetjük a lehetőségeket magunk körül.
Azt hiszem, valami ilyesmi lenne a karácsony igazi lényege is.