Avagy napok „pihenéssel” és a legszuperebb búcsúbulival...
Hát az úgy volt, hogy múlt héten megrendezésre került a legjobb „szüljél gyorsan és könnyen” parti, amit csak egy magamfajta terhi elképzelhetett magának. Előtte még elmentünk a Pupákkal vásárolni, és tologattam a tecsóban egy órát a mókás kisautós bevásárlókocsiban, ő meg veszettül forgatta a kormányt, és kurjongatott, hogy „Tekered, tekered!”, szóval jó volt. Aztán mikor már a karton tej meg egyéb rakomány is a kocsin volt, és közelítettük a 30 kilós rakománysúlyt gyerekkel együtt, elgondolkodtam, hogy akkor talán most meg is szülök itten a nagy tologatásban, de nem így lett. Beácska is lejött a bulira, és mentőangyalként érkezett értünk, meg a cuccokért, és hazatranszportált minket a bevásárlásból. Aztán a gyerekem itthon elragadta őt, magukra csukta a szobaajtót, és kiadta az utasítást, miszerint: „Huncutkodunk!” J Eközben én fehér embert próbáltam varázsolni a leharcolt bálnából a fürdőben, majd egyszer csak elindultunk a Gringo’s-ba. Nagyon sokan eljöttek, létszámrekordot döntöttük, ami tök jól esett, titokban izgultam ám, hogy leszünk-e elegen, aztán végül három asztalnál alig fértünk el. Azt kell mondjam, mindenki igazán derekasan kivette a részét a buliból, szem és torok nem maradt szárazon, az tuti, úgyhogy a társaság fogyasztásán biztosan nem fog múlni a gyors és könnyű szülésem. Hiába, ilyenek a rendes edzőtársak és barátok, tudnak áldozatot hozni a másik érdekében. J Kaptam sok-sok mindent a legfontosabbakon, a jelenléten és szereteten kívül is: Beától egy bögrét egy közös fotónkkal, Ágitól és Feritől egy kis társast Lillának (mert ilyenkor mindenki a babával meg az anyával van elfoglalva, és őt se hagyagoljuk), aztán egy csokor virágot Zolitól. Bettiéktől és Beától egy ajándékutalványt ide a szomszéd utcába egy kozmetikushoz (jelentem, már elhasználtam és újjászülettem!), hogy szép legyek a szülésre, LÚLB Attila pedig egy igen emlékezetes produkcióval lepett meg, miszerint „minden csak komédiaaaa!”, felejthetetlen dal volt! J És végül, de nem utolsó sorban, kaptam a társaságtól egy hímzett babatakarót, hogy biztosan az Újgyerek legyen a legmenőbb majd a Klinikán, íme:
Ennyit a múlt hétről. Most pedig hétfőn voltam a dokimnál, meg előtte egész nap intéztem egy csomó mindent (Lillagyerek anyuéknál van két napig), szóval mentem, mint a mérgezett egér. A dokinál minden rendben volt, a méhszáj MÉG MINDIG teljesen zárt… Most már valami történhetne lassan. Ma reggel voltam a terhesgondozóban, megkaptam végre az igazolást a négy megjelenésről (így a hatodik alkalommal), ami az egyszeri anyasági segélyhez szükséges majd. De végülis kedvesek voltak így utoljára. J (mondjuk az ultrahangon elég érdekes számadatok születtek…) Ezután voltam megint mindenféle ügyeket intézni, majd irány a női klinika, CTG-re. (ez egy gép, ami egyszerre monitorozza a magzati szívhangot, magzatmozgásokat, és a méhtevékenységet.) A saját dokimat mindenesetre megkértem egy újabb ultrahangra a biztonság kedvéért, és kiderült, hogy nem is olyan az Újgyerek, mint amilyennek reggel mérték. A feje mindenesetre már most 9,3 cm keresztben és 11,5 hosszában, ami 38. heti méreteknek felel meg, szóval ugyanolyan nagyfejű lesz, mint Lilla volt. J
Holnap még elmegyek Pestre lakást átvenni és átadni, úgyhogy meg is előlegezem magamnak ezt a hetet a posztolással, már úgy sem fog semmi közérdeklődésre számot tartó történni péntekig. A jövő hét elejére elhagyhatom a magnéziumot orvosi utasításra, hadd dolgozzanak a haskeményedések kontroll nélkül. Elkezdtem málnalevél-teát is inni, meg mindenféle homeó bogyókat enni, oszt ezek majd jól megsegítenek mind, hogy karácsonyra két darabban legyünk már a fa alatt. J
Még/már csak három hét és három nap a „partraszállásig”. J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése