Ez egy rövidebbre szabott bejegyzés lesz, lévén hogy a heti edzéseket sikerült elszabotálnom különféle okok miatt. Hétfőn nőgyógyászhoz kellett mennem a szokásos havi ellenőrzésre, és ahogy utólag fogalmaztam, olyan sokan vártak a turkálóban, hogy mire végeztem, az edzés felének vége volt, de azért rendes voltam, odamentem, és végignéztem, hogy a többiek mit csinálnak. Odafelé az állomásnál egy pékségben vettem egy csirkemájas táskát jutalmul, hogy minden rendben volt a dokinál. (a méhszáj zárt, a méhem meg akkora, mint egy nagyobb újszülöttfej)
Kedden hajnalban fél ötkor tesó telefonjára ébredtem, miszerint elfolyt a magzatvize, és hogy ez nekem is ilyen bazi sok volt?! (igen!) J Utána egy percet sem tudtam aludni, nyolcra már az ebédet is megfőztem, nomeg addigra az unokahúgom is megszületett. A picike neve Júlia Anna,2490 gramm , és 50 cm , és persze tökéletes és nagyon cuki. 10-re kellett mennem a terhesgondozóba, kaptam csomó vérvételes beutalót, és megnézték megint ultrahanggal, hogy rendben van-e a szívhang. (nanáhogy rendben!) J Ugyan mondta a doki, hogy mekkora a kis élősködőm feje, de újdonsült nagynéniségem izgalmában nem figyeltem, csak annyi maradt meg, hogy 150 valamennyit vert a szíve percenként. Délután mentem is Pestre, és mentünk be egyből a kórházba, és csak ma reggel jöttünk vissza Szegedre Lillával a Beácska sofőrszolgálattal, igaz péntek estétől vasárnap ebédig volt egy kis Balatonozás is végül. (Lilla egyébként az elsőszülött gyermekem, ha ezt még nem írtam volna, de ugyanőt takarják a jövőben a blogban esetlegesen elhelyezett Pocok, Pók, Kispocok, Kispók, és egyéb hasonló elmés elnevezések is)
Még a Balatonra visszatérve, táplálkozásilag elég nehéz észnél maradni a palacsinták, lángosok, rántott hekkek és egyéb olajszagú bódékból árusított, a fílinghez szervesen hozzátartozó ételféleségek között, viszont a két nap alatt csak egyszer álltunk sorba, mert palacsintát KELLETT ennem (hármat!), ami azért előfordulhatott volna sokkal többször és durvább kajákkal is, ugyanakkor ez az eset továbbra sem jelzi megnyugtatóan jellemem megacélozódásának mielőbbi bekövetkeztét… J
Kedden hajnalban fél ötkor tesó telefonjára ébredtem, miszerint elfolyt a magzatvize, és hogy ez nekem is ilyen bazi sok volt?! (igen!) J Utána egy percet sem tudtam aludni, nyolcra már az ebédet is megfőztem, nomeg addigra az unokahúgom is megszületett. A picike neve Júlia Anna,
Még a Balatonra visszatérve, táplálkozásilag elég nehéz észnél maradni a palacsinták, lángosok, rántott hekkek és egyéb olajszagú bódékból árusított, a fílinghez szervesen hozzátartozó ételféleségek között, viszont a két nap alatt csak egyszer álltunk sorba, mert palacsintát KELLETT ennem (hármat!), ami azért előfordulhatott volna sokkal többször és durvább kajákkal is, ugyanakkor ez az eset továbbra sem jelzi megnyugtatóan jellemem megacélozódásának mielőbbi bekövetkeztét… J
Szia Mó Drága!
VálaszTörlésÖrülök ennek a blognak. :) Puszi