15. hét

Múlt szombat volt a 3. szülinapi kettlebell buli, azaz annak az ünneplése, hogy Tamás 3 éve kezdte meg itt Szegeden az edzősködést. Két részből állt a dolog, először edzés, majd kaja+beszélgetés szabadon. Sajnos az edzésnek a pörköltfőző bácsi elég komoly időkorlátot szabott, ugyanis 11-kor kezdődött az egész, és neki legkésőbb délben indulnia kellett egy másik rendezvényre az addigra már üres bográccsal, így a buli első része rövidre, ámde játékosra sikeredett, kevés valódi edzésmunkával. Volt kidobós, és kötélhúzás, egyikben sem mertem részt venni. Tamás mondta, hogy a kidobósban a lányokat nem ér megdobni a rögbilabdával, csak a sima gumilabdával, mert aki ilyet tesz, annak márnememlékszemmilyen büntetés lesz, de valahogy ezt nem éreztem életbiztosításnak, úgyhogy nem vállaltam be a játékot. Elég keményen vágták egymáshoz a fiúk a labdát, rossz volt nézni is. J A kötélhúzással kapcsolatban pedig azon paráztam, hogy mi van, ha össznépi esés lesz belőle előre vagy hátra, attól függ, merre sikerül rántani a kötelet, és nem akartam én heverni úgy nyolc másik eldőlő alatt. Viszont utána volt 10 kör snatch (vagy a kezdőknek swing) és mivel a jó fogású nyolcasokat mind elvitték, 10 kg-val csináltam, én, a hős. J Aztán átöltöztünk, megettük a pörköltet, jól megajándékoztuk Tamást, megünnepeltük a jeles évfordulót. Mi Bettiékkel, Lacival, Ricsivel, és persze Beácskával kooperálva egy üveg bort, meg egy cuki férfias tortát ajándékoztunk, amelyet én készítettem, íme:

(A fotót Purgel Janó készítette.)

Végül olyan négyig maradtunk, és utána még Bea elvitt Lidl-be nagybevásárolni levezetésnek, mert rendes.

Hétfőn voltam a védőnőnél, szóba került az edzés is, szerintem ő valami konditermes dolognak gondolta, mikor elmondtam, hová járok, de csak annyit mondott, hogy ugye nem csinálok hasizmot? Mondtam, hogy persze, hogy nem, és ebben maradtunk. De nyilván konkrétan a hasprésre gondolt igazából.

Aztán este edzésen voltak mindenféle fekvőtámasz-variációk, meg lábemelgetés (ugye, hogy nem csinálok hasizmot! J), meg pókok, török felállások, egymás nyújtott karján fekvőtámasz párban. Na ez utóbbit azóta nem csináljuk Beával, mióta egyszer összecsuklottunk és ledőltem róla, mert már nem bírt tartani. De persze Tamás észrevette ezt, és odajött és lefeküdt, hogy Bea is tudja csinálni a feladatot, mert én hiába mondtam neki, hogy odafekszem, és megtartom, ő nem akart engem terhelni azzal, hogy rám nehezedik. Szóval nem volt lazsálás, én meg a földön csináltam sima fekvőt ehelyett.

Kedden voltam a terhesgondozóban, amiről az előző bejegyzés szólt, nem is ismétlem magam, csak annyit, hogy az újgyerek csodaokos feje egy hét alatt 3 mm-t nőtt, és korának megfelelőek, mondhatni tökéletesek a méretei. Este az edzésen Tamás nagyon vicces dolgot talált ki, a másnapi 20. szülinapomra való tekintettel minden feladat a 20-as szám bűvöletében zajlott. (a politikai korrektség jegyében azért megjegyzem, hogy ez már egész pontosan a tizenkettedik 20. szülinapom) Először egylábas gugolások párban, egy körben 5-5-5-5, váltogatva a lábakat. Ebből volt 4 vagy 5 kör emberenként, és már akkor tudtam, hogy edzés végén a lépcsőn megint egy birodalmi lépegető kecsességével fogok csak lejutni, és a vécére ülés, felállás legalább két napig megint érdekes lesz. :) (naná, hogy így is lett) Aztán voltak még power snatchek huszasával, folyamatosan váltva a kezet, majd egy lihegésnyi szünetben odajött Tamás, hogy UGYE nem haragszom, én meg elsóhajtoztam neki, hogy akkor talán már ünnepelhetnénk azt, hogy 3 hónapos terhes vagyok, de lehet a 14 hetes is, csak valami humánusabb szám... Tamás szemében megvillant az a bizonyos ördögi fény, gyanús kis félmosollyal kísérve, és a lezáró power snatch sorozatot az új információk birtokában 20+14-es körben végeztük. Mondtam is utána, hogy aki nem utált meg a szülinapom miatt eddig ezen az edzésen, az megtette a terhesség hírére a végére. :)

Szerdán reggel Betti elvitt vérvételre, és lelkesen Lilláztak Domi fiával a kocsiban, amíg engem csapolt a vámpír néni benn, este meg jöttek Ágiék, szülinapozni, meg társasozni. Hoztak nekem ajándékba egy tepsi lasagnét meg egy nagy doboz tiramisut, szép ünneplés volt. J A tésztából még én ettem a legkevesebbet, de a tiramisunál már ezt nem mondhatom el, azt hiszem, kb. az egyharmadát én pusztítottam el. Egyébként ez olyan jó ajándék, mikor az ember olyat kap, ami a hétköznapokban nem adatik meg neki, mint nekem az, hogy valaki főzzön rám, nekem meg csak enni kelljen. Az ilyen dolgoknak a saját kézzel készítés értékén túl a gesztusértéke is hatalmas.

Tegnap pedig a heti harmadik edzésen volt egy kis gugolás bemelegítésnek, clean-press variációk, megint fekvőtámasz variációk az elfektetett golyón és talajon is, meg a végén egy csomó swing-burpee kör. (20 mp munka, 10 mp pihenés, így) Az újgyerek persze addig rángatta a köldökzsinórt, hogy nem tetszik neki ez a négyütemű fekvőtámasz dolog, amíg rá nem vett, hogy elszabotáljam a gyakorlatot, de mentségemre legyen mondva, nem pihentem helyette, hanem gugoltam. Úgyhogy a terheseknek ez swing-gugolás kombó volt, a végén pedig egy össznépi utolsó swing kör. Egyébként ahhoz képest, hogy milyen izomlázam volt, kifejezetten jól esett ez az edzés. De ami még jobb volt, hogy utána beültünk a Gringo’s-ba közösen, vacsizni, iszogatni, meg beszélgetni, amíg egyszer csak az éjféli záráskor ki nem dobtak minket. Elég nehéz lenne összefoglalni, micsoda élmény volt ez a buli, kiderült eddig csendes edzőtársakról, hogy igazából mekkora partiarcok, nem keveset nevettünk az este folyamán. Ennyien egyébként még egyik beülésen sem gyűltünk össze, úgyhogy tökre örültem ilyen szempontból is.

Na és persze ma reggel ráálltam a mérlegre és KÉT kilóval mutatott többet, mint három napja, ilyenre is csak én lehetek képes, mert mertem enni szerdán meg csütörtökön egy-egy igazán jót vacsira. Oké, tudom, hogy visszamegy ez pár nap alatt, meg kiürül, de azért elég horror érzés volt látni ekkora számot a mérlegen.

Kissé sótlanra sikerült ez a bejegyzés, de az utóbbi napokban nem aludtam el éjfélnél, vagy inkább egynél előbb, nagyon fáradt vagyok, ahogy ezt írom, majd leragad a szemem, de akárhogy is, ezen a 15. héten is túl vagyok most már.