18. hét

A múlt heti bejegyzésemben elkövettem egy óriási hibát, vagyis kifelejtettem belőle egy nagyon fontos, mondhatni mérföldkő-szerű eseményt, mégpedig azt, hogy hogyan vitt bűnbe Bea edzés után, avagy hogy történt meg jelen terhességem első mekis kajálása. Hát az úgy volt először is, hogy én nem tehetek semmiről, és teljesen ártatlan vagyok, Tisztelt Bíróság, minden B. Beáta (szinte fiatalkorú) elkövető hibája! J Szóvalhogy Beának Pestre kellett mennie edzés után, és mondta, hogy éhes, venne egy SALÁTÁT, menjünk el a Mekibe, és persze van csomó kajajegye, meg minden, szóval egyek én is. Körülbelül öt másodpercnyi udvarias „áááénnem” után habozás nélkül bele is egyeztem, és még Tibit (az otthoni férj típusú humanoid létforma) is fel kellett hívnom, hogy neki vigyünk-e valamit, erre is rávett ez a Bea! Persze én rögtön tudtam, hogy salátát tuti nem eszem, szegény gyerek a hasamban nem kecske, ugyebár, kell annak a kalória. Úgyhogy mire odaértünk, eldöntöttem, hogy szerény módon beérem egy BigMac-kel, meg egy kis krumplival, mégiscsak önkontroll, ugyebár. Aztán persze Bea mondta, hogy ő megissza az üdítőt, kérjem menüben, és kérte a nagyobb krumplis, nagyobb üdítős brutál menüt, (mondom, hogy én nem tehettem semmiről) meg magának egy Cézár salátát, végül persze erre kellett negyed órát várni. Én ekkora zacskó krumplit még nem láttam, amit itt adtak, csekély 500 kalória körül volt az energiatartalma a csomagolás szerint, még szerencse, hogy Beus azért ebbe lelkiismeretesen besegített, és nem hagyta, hogy egyedül egyem meg az összes üres kalóriát. J Hát így esett meg a történet. És ami a legdurvább, hogy nem is laktam igazán jól sem, szóval megint egy évig nem fog hiányozni ez a fajta táplálék, az tuti, de így egyszeri bűnként nagyon jól esett.

És akkor vissza az aktuális héthez: hétfőn az edzésen futás volt körben, majd fekvőtámasz-háton fekvős lábemelés (a nyilván nem hasizom J)-török felállás körök. Aztán fekvőtámasz körök párban egymással szemben, mindegyik után egy pacsi a szemben lévő társsal, folyamatos kézcserével, aztán meg földönfekvős csípőemeléses összekapaszkodós kámaszútrás feladat, hát ezt elég nehezen tudnám pontosan megfogalmazni. J Én Bettivel voltam, mert Bea képes Egyiptomban héderelni egy hétre, (szörnyű!), és ez már a fekvőknél elég vicces volt, Betti ugyanis fiúkat megszégyenítően nyomja őket, aztán a kámaszútrát megpróbáltuk és csináltuk is egy darabig, de ahogy egyre közelebb csúsztunk egymáshoz, már nem fért el rendesen a fenekünk egymástól a cserélgetéshez, szóval röhögésbe fulladt a projekt és Betti átment Majához inkább, én meg folytattam egyedül: lábleengedés-emelés, minden emelésnél megemeltem a csípőmet, hogy legalább kicsit hasonlítson az eredeti feladathoz. Aztán további törökök, fekvőtámaszok, és kámaszútrák voltak még, végül 7 kör swing párban, hangra csere, és a társ folyamatosan ellenőrzi a feszítettséget közben. Ezt is egyedül csináltam, bár végülis én alapban mindig párban vagyok mostanában, nomeg a has-fenék-comb csapkodás sem csábított annyira.

Kedden power snatcheket csináltunk, sokat. Egy ideig ment, de aztán sima folyamatos kézcserés snatchelésre váltottam helyette, az jobban esett. Valami B tervet mindig próbálok kitalálni, hogy ne csak álldogáljak, ez azért rendes dolog, nem? Gondolom, edzés végén volt valami swing kör is, de már nem emlékszem, sajnos nem jegyeztem fel rögtön edzés után a kis word fájlomba, hogy mi volt.

Csütörtökön hátizmos dolgokat csináltunk hason fekve, értitek, hason fekve, el lehet képzelni, hogy nekem ez milyen hatékonyan: sehogyse ment. Mondjuk megpróbáltam elkezdeni, de Betti rögtön mondta, hogy ezt inkább ne csináljam. Annyira már nem jó hason feküdni a viszonylag kemény talajon, pláne nem kezet-lábat emelni szupermen pózban. Tamás ismét bebizonyította, hogy nemcsak a világ legjobb edzője, hanem a női problémákra is érzékenyen reagáló, figyelmes úriember is, mert egyszer csak rám nézett, hátára fordult, felemelte karjait-lábait és felkiáltott: Mónika, akkor te legyél bitumen! J Szóval volt itten is B terv, kérem szépen, más kérdés, hogy én ezt sem tudtam sajnos megvalósítani. Aztán kitalált egy még jobb feladatot: a fekvőtámaszba ugrást. Ezt nem tudom jobban megfogalmazni, álló helyzetből kellett volna levetni magunkat a földre, és rögtön nyomni egy fekvőt, hát ezen már elkezdtem kínomban nevetni, mikor Tamás megmutatta, mit kell csinálni, és hassal ledobta magát, hogy akkor én mit csináljak ehelyett?! J Már nem emlékszem, hogy erre válaszolta-e, vagy másra, de konkrétan elhangzott ezen az edzésen, hogy „Mónika, csak meg ne szüljél!” J Emlékszem még sumo deadliftekre edzés végéről, azt viszont 16-ossal csináltam, csak azért érdekes ez, mert az elmúlt 4 hónapom legnagyobb súlya volt, mióta ugye a terhesség tudatában nem merek már ekkorával swingelni. Aztán a legvégén még a szokásos levezető swing körök voltak.

Pénteken pedig vége ennek a hétnek, betöltöttem, kezdődhet a 19. J

Tényleg, a terhességi idő számításáról röviden, hátha valakinek ez nem egyértelmű, nekem nem volt az az elsőnél az elején. Először is, a terhességet az utolsó menstruáció első napjától számítják, onnantól ketyeg a 40 hét. Szóval amikor két hetes terhes az ember lánya, akkor történik csak konkrétan a peteérés és a fogamzás. Amikor pedig aktuális lenne a következő vérzés, akkor 4 hetes a terhesség, a kis ebihal meg kb. két hetes. Ha például most a 18. hét eseményeiről írtam, az azt jelenti, hogy betöltöttem a 17. hetet, és jelenleg a 18-ban járok, tehát 17 hetes és 1, 2, 3… stb. napos a terhesség. Nagyon sci-fi? J