17. hét

A hétfői edzésen gugolásokat csináltunk, meg egylábas gugolásokat párban, én szokás szerint Beácskával, valamivel jobban ment, mint múltkor. Tamás mondta, hogy ha valaki nem tud felállni egy lábon (én nyilván nem), akkor húzza be a kinyújtott lábát, és két lábon küzdje fel magát, így azért meg tudom valósítani a dolgot, bár szépségdíjas nyilván nem lesz. A másik amit mondott, hogy ne essünk bele az alsó pozícióba, hanem szépen lassan engedjük le magunkat, de persze könnyű neki, nem olyan farnehéz, mint e sorok írója. Még jobb lábon gugolva megoldom, hogy ne húzzon le a tőkesúly, de ballal… Múltkori edzésen viszont ellestem a tuti nyerő tekkknikát, és azóta a bal lábas gugolásnál két kézzel kapaszkodom Beus kezébe, óóó szegénykém, és így már tud dacolni a puttony a gravitációval. J

Na az egylábasok után volt még sorverseny párban, amit én kihagytam, mert egymást kellett háton három féle helyzetben elvinni a terem végéig és vissza, naná hogy futva, hogy még fincsibb legyen. Mondjuk ez azért tényleg nem feltétlenül terhi-kompatibilis feladat volt. Végül swing körök voltak levezetésnek, Tamásnak elromlott a gymboss-a, úgyhogy nem tudta, mikor fog csipogni, szóval meglepi időkkel dolgoztunk.                  

Kedd reggel vérvételre kellett mennem, jó nagy kupac beutalót kaptam múltkor a terhesgondozóban (AFP, hepatitis B meg szifilisz szűrés, általános vérkép, vércsoport, toxoplazma vizsgálat, ezek tuti voltak), és amikor megláttam, hogy a vérvételes néni 8, azaz nyolc tégelyt szed elő, eszembe jutott számtalan szebbnél szebb gondolat, a következő sorrendben: csúnya szavak, majd ugyanez még egyszer, aztán hogy a terhesgondozóban tuti olvasták a róluk szóló posztot és ez a bosszú, végül meg az, hogy a terhesgondozó néni ősei között biztosan voltak vámpírok, vagy legalábbis szadista felmenők… Még a vérvételes néni is megjegyezte, hogy minek hoztam ennyi papírt egyszerre, és aztán kíméletlenül megcsapolt. J Betti és fia, Domi vittek el a vérvételre, és amíg benn voltam, remekül elvoltak Lillával, a szokásos pogácsaadag beburkolása után buborékokat fújtak lelkesen, meg fákat, bogarakat, csigákat nézegettek.

Este Gergő tartotta az edzést, jó volt ez is. Snatcheltünk 30 mp munka, 30 mp pihenés körökben a kezeket váltva 10 kört, majd pihi és utána még egyszer ugyanezt, majd utána pár kör snatch még, hátha valakinek még nem akar kiszakadni az alkarja. Már amúgy az elején gyanús volt, hogy Gergő 16-ost vett magának, Betti mondta is, hogy akkor neki nem is kell 12-es, elég lesz a 10-es, én maradtam a szokásos 8 kg-nál, hát az is elég volt. Azt is mondta Betti, hogy múltkor 18-at tudott kb. a 30 mp alatt, gondoltam, én nem merek nagyot álmodni, nem akarok megszakadni, 40 fok van, meg amúgy is, úgyhogy kitűztem magam elé a 12 darab ismétlést, mint célt (oké, ér röhögni), aztán meglepve vettem tudomásul, hogy bármilyen kellemes tempóban is igyekszem csinálni, ez basszus mindig 15 lesz legalább. A második körben viszont legyőzött a kánikula, és tíz ismétléseket csináltam hat körön keresztül, majd az utolsó négyben már csak swingeltem. A levezetős snatch köröket pedig egyszerűen ellógtam egy széken pihegve, bocs, Gergő! J

Szerdán este nagy dolog történt, először éreztem, hogy az Újgyerek ugrabugrál benn, persze ez ilyenkor még fura érzés, de szinte teljesen biztos vagyok benne így másodszor terhesként, hogy ez már ő volt. J

Csütörtökön, azaz ma megint Gergő tartotta az edzést, és annyi mindent csináltunk, hogy biztosan nem fogom tudni így frissen melegében sem felsorolni. Voltak török felállások, gugolások súllyal és súly nélkül, sumo deadliftek, nyomások a török felállás különféle pózaiban, aztán clean-press variációk körben sétálgatva a kinyomott súllyal, meg csak simán a súlyt tartva sétálgatás, a végén meg swing-alkartámasz körök időre levezetésként. Megint bazi meleg volt, és voltak dolgok, amiket másképp, vagy nem is tudtam megcsinálni, így kimaradtak, és bevallom, átfutott rajtam a gondolat, hogy mi a fenének csinálom ezt, főleg ilyen gutaütéses hőségben?! Mit és kinek akarok ennyire bizonyítani, hogy pörgök itt egyre gömbölyűbben, mint valami megszállott?! Szóval volt egy kis agyalás, pedig igazából tudom a választ, a lehetőségekhez képest fitt akarok maradni, nem úgy, mint az első terhességemmel, ahol szó szerint nulla mozgást végeztem, nem akarok 10-12 kg-nál többet hízni, ha nem muszáj, ellenben az első terhességem plusz huszonpár kilójával. Szilárdan hiszem azt, hogy amitől én jól érzem magam, az az Újgyereknek is csak jót tehet, és azt is, hogy edzetten könnyebb lesz a terhességem és majd a szülés is. Hát ezért csinálom. Csak ez a folyamatos éhség ne lenne… De persze most edzés után is megvigasztaltam magam itthon egy kis csokikával, az önuralom az vajon mi? J

Holnap meg megint Pest, tesóéknál vizitálás, Julcsi baba folyamatos bámulásával és csodálásával eltöltve, jó lesz. Hát így. J

Ó, a legjobb sztori kimaradt: Már készülök a karácsonyra mindenféle kreatív dologgal, hogy decemberre mindenen csak maximum röhögnöm kelljen, szóval találtam egy jónak tűnő italreceptet egy régi Praktikában, amit meg is csinálok izibe, eldöntöttem. Csakhát kell hozzá tiszta szesz, így bementünk ma Lillával a patikába, ahol rövid úton kiderült, hogy azt csak receptre lehet kapni, és a 70 fokosat is, hiába pislogtam segélykérően a hölgyre, nem adott egy litert puszira. De a recept azt írja, hogy vagy szesz, vagy vodka, úgyhogy nem csüggedtem, és mert az esti edzésre szállítmányozzák nekem a diót az ígéret szerint (így is volt és köszönöm is), mindenképpen kellett valami, amiben már este áztathatom a szajrét, úgyhogy bementem a boltba vodkáért. Értitek, egy alig kétéves meg egy terhes nő, egy üveg vodkáért. És amikor mondtam a csajnak, hogy egy üveg vodkát szeretnék (mert persze plexi mögött voltak, ne lehessen csak úgy csendben levenni, mindenképp kérni kelljen), és hozzátettem, hogy jó lesz a legolcsóbb, láttam a szemében a testet öltött döbbenetet, és A véleményt. Próbáltam mosakodni, hogy likőrhöz kell, de a „na, te szép magyar anya” tekintete nem finomodott kicsit sem. Hát így néztek ma alkszenek fényes délben. J