23. hét

Ezt a bejegyzést rögtön egy mókás történettel kezdem azok okulására, akik lebecsülik a nők, pláne egy terhes nő erejét. Történt ugyanis, hogy vasárnap a konyhában főzéskor, rendeltetésszerű használat közben eltörtem az új fém fokhagymanyomónkat. Még magam is meglepődtem rajta, hogy mikor lettem ilyen fene erős, mindenesetre köszönöm anyukámnak, apukámnak, Tamásnak, és a kettlebellnek, remélem, innentől kezdve mindenkinek a szemében látom majd a félelemmel vegyes tiszteletet, ha rámnéz. (u.i.: felesleges fokhagymanyomókat, mint háztartásunk legújabb fogyóeszközét, korlátlan számban elfogadunk) J

Hétfőn elég változatos edzésünk volt. Volt egy csomó guggolás, súllyal meg anélkül, volt asztal, meg pókok mindkét irányba, aztán volt párban egy gyakorlat: egyes ember lefekszik, kettes mellé áll, megfogják egymás kezét, és egyes ember hasizomból (hahh!) felhúzza magát, és megérinti kettes fejét, sokszor, aztán kézcsere. Hát én lelkesen fogtam Bea kezét, amíg ő csinálta a gyakorlatot, és én is megpróbáltam utána, de a végeredmény mondhatni elég siralmas lett. J Aztán kitalált Tamás egy turbó verziót erre a feladatra, húzódzkodás közben még egy súlyt is ki kellett nyomni. Lelkesen feküdtem a hátamon, Bea fogta a kezem, én meg a másikkal nyomtam ki a súlyt, ennyit tudtam. De legalább valamit csináltam helyette. (azt hiszem, ezt a gyakorlatot utólag Tamás is megbánta kicsit) J

Az edzés vége felé még voltak dupla clean + guggolás kombók, de én már a két súllyal nem tudtam kényelmesen leguggolni, úgyhogy csak a dupla cleaneket csináltam meg.

Edzés után Beácska elvitt dokihoz, ugyanis 3 hét szabiról visszatérve csak este negyed 10-re tudott időpontot adni, először azt hittem, rosszul hallom, de nem. Lényeg, hogy minden rendben van, a méhszáj teljesen zárt, a méh teteje pedig már köldökmagasságnál van.

Kedden este megint volt némi guggolás, hogy rágyúrjunk az előző nap után fennálló jó érzésekre. A többiek csináltak egy elég brutál hasizom blokkot, lábemelések, aztán a láb lerakása nélkül lebegőülés, és újra az egész elölről. Nézni is rossz volt. J Utána snatcheltünk, amit még mindig szeretek. Váltott kezes snachek voltak, folyamatos kézcserével, hangra, a felső pozícióban bevárva egymást. Aztán meg szintén folyamatos kézcserével egykezes swing + snatch kombók, a legvégén meg pár kör swing. Jó volt. Ezt az edzést a hasazós rész kivételével végig tudtam csinálni, ez mostanában egyre ritkább élmény, és jót is tett az önbizalmamnak.

Szerdán délelőtt be kellett mennünk a másfél gyerekemmel az Aegon ügyfélszolgálathoz. Odafelé minden rendben volt, vittük a kismotort, Lilla szépen el is mocizott a troliig, elintéztük a dolgunkat, visszajöttünk, és beugrottunk a közeli turiba, ahol spéci kisfiús babaruhákat vadásztam az Újgyereknek, miközben Lilla mintagyerek módjára üldögélt egy széken, és megette a tízórai almáját, kekszét. Utólag úgy látom, ez lehetett a kész átverés része a bulinak, mert miután innen is elindultunk, a kisasszony bedobta a nyűgösködés teljes rendelkezésére álló eszköztárát a fennmaradó párszáz méteren. Idegtépő volt. Igaz, 11 volt már, és rohadt meleg, de semmi nem volt jó neki, se a motorozás, se a séta, cipeltetni akarta magát. Fel is vettem, dehát nem tudom már vinni túl hosszan, és amikor leraktam, újra kezdődött minden. Nekem is rohadt melegem volt, és éreztem, hogy megy fel bennem a pumpa, aztán meg azért volt lelkiismeretfurdalásom, hogy felemeltem a hangom vele. Igazából mindig úgy érzem, nem sok erkölcsi alapom van visszautasítani, ha vitetni akarja magát a 11 kg-s törpeterrorista, amikor mondjuk 12 kg-s súllyal swingelek, de aki cipelt már gyereket, az tudja, hogy előbbi jóval fárasztóbb. Főleg 40 fokban izzadva. Nem beszélve arról, hogy ha megszokja, hosszú távon is mi szívunk. A délelőtti élmények megkoronázásaként otthon főzés közben még az ujjaimra ömlött némi forrásban lévő víz, úgyhogy végül bőgtem is egy sort.

Este viszont megtartottuk az első kettlebelles csajbulit itt nálunk. A férjemnek elmenős programja volt, muszáj voltam ellenbulit szervezni, és azt hiszem, egyik résztvevő sem bánta ezt meg. Annyi mindent hoztak a csajok, pedig előre mondtam, hogy ne, mindenesetre a heti pogácsa, üdítő és muffinadagunk, valamint Lilla kétheti joghurtkészlete biztosítva van, és maradt még pár bor is, azt nem merem megbecsülni, meddig fog kitartani. J

Csütörtökön este pedig kimentünk a SZINre csapatostól. Igen, tudom, csúnya dolog kihagyni az esti edzést egy buliért, de nem sok lelkiismeretfurdalásom volt emiatt. A jegyet nem mellesleg Beától kaptam a szülinapomra, abból a célból, hogy olyan élményt ajándékozzon nekem, ami utána majd egy jó darabig nem lesz. Ez maximálisan sikerült is. J

Beácska és húga jöttek értem, aztán a fesztiválon összeszedtük Ágit is, és négyesben vonultunk a Magna Cum Laude koncert helyszínére, a nagyszínpadhoz. Útközben azért tankoltunk némi italt, a csajok bort és pályinkát, nekem meg az egyik egri pince bódéjánál csinált a pultos srác bodzaszörpöt, úgyhogy én sem szomjaztam. Mikor odaértünk a színpad közelébe, jött szembe egy srác, és legnagyobb meglepetésemre, ilyen ragyogó nőkkel vonulva is nekem (és az újgyereknek) köszönt oda hatalmas vigyorral, szemében némi elismeréssel, pocaksimogató mozdulatokat imitálva, hogy sziasztok! Ezen nagyot is nevettünk, hogy tessék, a terhes „pasizik” először. J

Később érkeztek még kedves edzőtársak, más haverok, és végül Tamás is befutott. A többiek nagyon jót buliztak, én leginkább csak néztem. Pont elég volt végigállni a koncertet, ugrálásra már nem futotta volna. Azért kicsit fura érzés volt színjózanon, s emiatt kívülről nézni a partifeelinget, nem is olyan rég még én is ott ugráltam volna a többiekkel, de hát ez egy ilyen bicikli. Állandóan mindenki hozni akart inni, enni, meg kísértek egyik helyszínről a másikra, mint egy porcelánbabát, aranyosak voltak, és figyelmesek. A végén már az volt a fárasztó, hogy annyit kérdezgették, jól érzem-e magam, nem győztem bizonygatni, hogy remekül, mert kívülről a mosolyon kívül semmi nem látszott. Elköszönéskor még a bal lábfejemre borult egy sörpad, a jobb papucsom meg még hamarabb elszakadt, úgyhogy vicces volt a hazaséta. Ági, Tamás, és Gábor, Tamás öccse hazakísértek, úgyhogy remek társaságban és teljes biztonságban telt a hazafelé vezető út. Konklúzióként megállapíthatom, hogy én voltam a legmenőbb terhi a fesztiválon, a pasik az edzésről még mindig úriemberek, a Bakos családban minden bizonnyal öröklődnek a tündér gének, és hogy Ági tényleg versenytáncos lehetne, ha kicsit is foglalkozna vele. J

Küldöm a kisebbik Bakosnak az alábbi számot annak bizonyítékaként, hogy nem haragszom rá az általa okozott nyolc napon túl gyógyuló lábsérülésem miatt. J

Az utóbbi időben nagyon sokszor keményedik be a hasam, nyomom a magnéziumot, már ha nem felejtem el éppen, de ez így is egy nagy változás az első terhességemhez képest, ott nem érzékeltem ilyesmit, vagy csak nem emlékszem már, vagy az emlékek megszépültek. Annyira be tud feszülni az egész alhasam, hogy a lélegzetem is elakad. Ez hatványozottabban jelentkezik fáradtan, mint ma éjjel is a buliból hazaérve. Szívesen fogadom a mentő ölteteket, hogy mit lehetne bevetnem a kényelmesebb közérzet érdekében. J