30. hét - Vendégségben

Ahogy az előző bejegyzésemben már sajnáltattam magam, rohadt fáradt voltam végig a nyelvvizsga utáni héten. Szombaton ráadásul még jöttek a férj nővéréék, megünnepelni némi csúszással a Kétéves Pupák szülinapját, úgyhogy ez a hetem sem pihenéssel, hanem sütés-főzéssel kezdődött. Még múlt héten elhatároztam, hogy amint lehet, feljövök anyuékhoz Pestre egy hétre Lillával, pihenni, mert az most nagyon kéne, úgy éreztem. De aztán ahogy telt-múlt az idő, és gondolkodtam, hogy miket kéne csinálni egy hétig (vasárnaptól vasárnapig) a döglésen kívül, meg az azért mégse járja, hogy egy EGÉSZ hetet ellógjak edzésről (ami három darab alkalom kihagyását jelenti), meg aztán Beácskámmal is megbeszéltük hogy találkozunk, és ő amúgy is megy pár edzést kipróbálni itten a nagyvárosban, bevillant az isteni szikra, hogy akkor én is elmegyek vele, és jól megmutatom a fővárosiaknak, milyen szépen is edz az, aki lenyelt egy 32-es bellt. :)

Hát ez így is lett, úgyhogy hétfőn rögtön el is mentünk Juci RKC edzésére. Hát mit mondjak, ez sem kismamatorna volt, hanem egy jól felépített, kemény edzés. Nemes egyszerűséggel le akartam lopni a blogjáról az aznapi programot, de terjedelmi okokból meggondoltam magam, olyan hosszú, itten el lehet olvasni jól. És ezt nagyjából végig is nyomta a csoport, csak én rontottam némileg az átlagon, tartottam kisebb pihenőket, ellógva pár 30 mp-s vagy egy perces blokkot. Meg a 8 snatch 15 mp alatt dolgot meg sem kíséreltem, 7-nél tovább annál sem mentem fel. Bea viszont végigtolta az egészet szépen. Aztán a végén Juci megdícsért minket, hogy ügyesek vagyunk, jól nyomjuk, úgyhogy végülis nem hoztunk szégyent a szegedi csapatra meg Tamásra asszem. :) Juci egyébként valami nagyon jól sikerült keveréke a nőies nőnek és egy jó fej kiképzőőrmesternek, és olyan könnyedén és pörgősen végignyomta velünk az egészet "túl sok a szünet" beszólásokkal, hogy csak néztünk. :)

Csütörtökön meg Darvas Rachel RKC-hoz mentünk, akit szólítanak Récsölnek, Wolfnak, de nekem a lassan évtizedes ismeretségünk miatt már csak Karmi marad. Szóval jól elmentünk hozzá, és egy tök jó fej csapattal találkoztunk, laza volt a hangulat, de azért unatkozásról közel sem volt szó itt sem. Karmi valami hörghuruttal küzd éppen, úgyhogy a tatami szélén csücsülve instruálta a csapatot, Zsigmond segítségével. Amikor megérkeztünk, és bemutatkoztunk, egy srác megkérdezte, hogy én írom a ketten kettlebell blogot? :) Úgyhogy a hírem utolért. Vagy csak nem sok ekkora pocakost látni az edzőtermekben mostanában. :) Meg ott volt Luna is, akivel szintén ezer éve nem találkoztam, jó volt látni őt is.

Szóval visszatérve az edzésre, voltak clean-press-húzás négyes létrák, öt kör, köztük egy-egy perc szünet. Aztán meg öt snatch egyik kéz, súly leenged, öt sumo deadlift (az üres hasú versenyzőknek öt guggolás), kézcsere, és ugyanez másik oldalra is. Ebből is öt kör, egy-egy perc szünetekkel. Utána meg valami ultrabrutál Zsigmond-féle hasizom blokk, amit én nem tudtam csinálni, úgyhogy Karmi mellé ültem beszélgetni, Sanyit, a végtelenül jámbor harci ebet simogatni, meg irigykedni Karmi citromos alkoholmentes Gösserére. :) Mondta Karmi, hogy nem látszik, hogy híztam volna, azon kívül, hogy hasam lett, csak a felkaromon. Hát igen, ha őszinték akarunk lenni, bőven kijár már rá a zsírkar elnevezés, bár sosem voltam egy szálkás típus, nem terhesen sem. Hebegtem ott valamit a konyhásnéni-izomról (ha valaki nem tudná, az az a dolog, ami a karunkat felemelve a tricepsz helyén LIFEG), de hát igaza volt, ez van. :) De hogy jobbat is írjak, a snatchnél azt mondta, hogy látszik, hogy ez még mindig jól esik, ezt meg én bóknak vettem, hogy ezek szerint nem csinálom még olyan szarul, vagy valami ilyesmi. :)

Klassz edzés volt, kár hogy nem láttam Karmit brutálkodni, megnéztem volna, mit hány kilóval és hogy művel, de majd legközelebb. :)

Edzés után bementünk az M0-áson egy McDrive-ba Beával, hogy mielőbb visszaszerezzük az esetlegesen sikeresen elvesztett kalóriamennyiséget. Végülis ő is kért egy szendvicset, úgyhogy nem volt akkora lelkiismeretfurdalásom, mintha pár salátalevélen nyammogott volna, mint múltkor, meg annyiban sikerült okosnak maradni (ha lehet ilyet mondani egy este fél tizes Mekizéssel kapcsolatban), hogy csak az egyik szendvicset kértük menüben, és nem nagyobb méretűben, úgyhogy közös üdítőnk és krumplink volt, nem zabáltunk meg fejenként egyet-egyet, mi, a hősök. :)

Hát így nagyjából ezek voltak a héten. Mentem ide-oda csomót a két edzésen kívül is, mint a mérgezett egér, Ikeába kétszer, Budára, a lakásomhoz kétszer (árulom occsón, ha valaki esetleg...), meg tesóékhoz is kétszer, meg Andi barátnőmékhez egyszer. Minden nagyon szép és jól sikerült volt, csak hát a tervezett pihenésből nem sok lett, most kicsit kifacsart citromnak érzem magam.
A pocakom viszont egyre erősebben keményedik naponta többször is, most már ráálltam a napi kétszer kettő brutál magnéziumkapszulára, hétfőn meg amúgy is megyek dokihoz, lesz ultrahang, meg megmondja szépen, hogy minden a legnagyobb rendben továbbra is. Hát ennyi. :)