32. hét

Valami a remek feledékenységem miatt kimaradt az előző bejegyzésemből, ami nagyon fontos nekem, és pozitív megerősítést ad. Mostanában sok dícsérő szót kaptam, mind a blogírással, mind a terhesedzéssel kapcsolatban. Többen mondták, hogy jól írok, és legalább ennyien azt, hogy nem semmi ez a pocakos edzés dolog. Mondjuk az előbbit én nem hiszem el (elfogultak mind), sosem lévén elégedett magammal, a második, az edzős dolog meg már annyira természetessé vált, hogy mindig elcsodálkozom, mi ebben ilyen nagy szám, hogy valaki csinál valamit, amit aztán egy pozitív terhességi tesztre nem dob izibe’ el. J

Az viszont meglep mindig, amikor férfiemberektől kapom az ilyen dícséreteket, mint múlt héten egyik edzés után legújabb legjobb barátomtól, Attilától, és főnökétől, Zolitól. (egy évet adok még különben, hogy itt eddzen az egész autókereskedés) J Szóval Zoli kezdte, hogy jó a blogom, csak néztem. Poénkodtunk kicsit, hogy olvasta-e Attila sztárolását, aztán Attila mondta, hogy ő mindig olvassa, hogy ha egyszer terhes lesz, akkor tudja majd, hogy micsináljon. J Aztán hozzátette, hogy komolyan, ezek után, ha egyszer lesz csaja, és az terhes lesz, tuti végig kell majd kettlebelleznie a terhességet. Jót vigyorogtam. Még jó, hogy ne rögbizzen rögtön.

Szombaton a férjem összeszerelte a kétévesünk új nagylányágyát, meg a szobáját rendeztük kábé egész nap, átpakoltuk kétszer, meg csomó mindent kipakoltam tőle. Jól elfáradtam. És valamikor, valahol, fogalmam sincs, meg is fáztam, mert vasárnapra elég szarul lettem, kezdődő torokfájás és takonypóc állapot.

Vasárnap benéztek Ágiék a tapolcai szüret után. Lillának mondtuk, hogy jönnek, és nemhiába ők az egyik legjobb barátai, már a kapukód csippanásának hallatán hangosan kurjongatott, hogy megjöttek Tamásék. Aztán megmutatta az új nagylányszobáját nekik, és lelkesen játszottak valamit Tamással, mi csak a folyamatos örömteli visongást hallottunk hárman kinntről, persze az mind a Kispupák volt, nem Tamás. J

Hétfőn Betti elvitt a terhesgondozóba, és Lillázott a kocsiban, amíg én várakoztam. Kezdem azt hinni különben, hogy tényleg olvasták a róluk szóló posztomat, és kapom a bosszút, mert a 9 órás időpontommal fél 10 után nem sokkal hívtak be, és kb. 5 perc alatt le is rendeztek, vérnyomásméréssel, meg beszélgetéssel, beutalók adásával együtt. Igaz, mást sem hívott be a védőnő közben, de akkor is. Aztán naivan megkérdeztem, hogy mikor kapom meg az igazolást a megjelenésről (amiből ugye négynek kell lennie, nekem ez volt az ötödik). Azt mondta a hölgy, hogy majd legközelebb, amikor visszajövök az utolsó beutalókért. (hatodszorra) Mondtam neki, hogy az előző terhességemnél is megkaptam a 32-33. hét környékén, persze váltig állította, hogy az nem lehet, hacsak nem ikerterhes voltam, mert a 36. heti vérvétel még milyen rettenetesen fontos szülés előtt. Ezt nem is vitatom, de szerintem speciel előre is oda lehetett volna adni erre azt a nyamvadt beutalót, de már mindegy, majd megint agyalhatok, hogy hova rakom a gyereket arra az időre, ezúton köszönöm is még egyszer Bettinek az eddigieket, és talán majd ezt az utolsót is! J Viszont a védőnő után megnéztek megint ultrahanggal, és az Újgyerek fejátmérője már jó 8 cm, vagyis egy hét alatt fél cm-t nőtt, a szíve pedig 140-el ver.

Este viszont a megfázás miatt nem mentem el edzésre, tartottam egy pihenőnapot.

Kedden már nem bírtam magammal, meg Lilla sem, egész délután egy percet sem aludt, csak visított, hogy ÉDESANYAAAAA (u.i.: aztán csütörtök meg péntek délután is, valamint szerda és péntek este is), úgyhogy fogtam magam, és elmentem edzeni inkább a náthámmal. Janó elhozta a pulzusmérőjét, mert már egy ideje ki akartam próbálni, hogy mennyire ugrik fel a szívverésem edzésen, főleg egy ballisztikus napon, mint ez is volt.

Először is át kellett állítani, mert Janó súly, kor, és magasság adataira volt beállítva. Kénytelen voltam bevallani, hogy arra a súlyra picit rá kéne emelni még, de Janó úriember volt, és úgy hagyta végül. J (két kilóról volt szó amúgy, nem ötvenről, de jót vigyorogtak Bettivel, mikor mondtam, hogy ezt senkinek nem mondhatják el)

Jól meg is döbbentem különben, hogy az alap pulzusom is 90-100 között volt, és mire felértünk a terembe, már 110 egy lépcsőzéstől, pedig még semmit nem csináltam. A végén a nyújtásnál sem nagyon ment 90 alá, sima fekvésben, mély légzéssel sem. Csináltunk kétkezes swingeket, pár kört, cleaneket nagyobb súllyal pár kört, aztán snatcheket. Először 10-10-eket, aztán 30-akat úgy, hogy minden 5 után kézcsere volt. Aztán szintén 30-akat, 3 után cserélve. Voltak még dupla clean körök párban, és végül levezetésnek 5 kör swing, közte pihinek lovaglóállás körökkel. (ez utóbbi már nem ment, meg a héten a mély, széles állású guggolásban magunk megtartása sem, olyan kellemes szülésindítósan szétszakadós érzés volt mindkettő, gyorsan fel is adtam a kísérletezgetést) Szóval a gyakorlatok közben az alap pulzusomhoz képest nem volt akkora megugrás, mert átlagosan 140-160 közötti tartományban maradt. A snatcheknél felment 160 körülre, a swingnél és a cleannél olyan 145-150 körül maradt. Ez mindenképpen érdekes és hasznos tapasztalat volt számomra, kicsit mindig izgultam azon, hogy vajon mennyivel verhet a szívem edzésen, és az milyen a gyereknek odabenn, főleg, mikor 260-nak éreztem sokszor. J De ezzel a pulzustartománnyal szerintem nem lehet/ett semmi gond.

Hogy szerdán mit csináltam, arról fogalmam sincs már, végülis tök rég volt, már két napja, jogos, nem? Csak arra emlékszem, hogy Lilla reggel 7-kor már kiabált, hogy ébren van, este meg nem akart elaludni, 10-ig próbálkozott mindenféle kevéssé szándékos (bekakilás) és erősen szándékos trükkök (hangos szavalás, kiabálás, alkudozás, levetkőzés) teljes általa ismert tárházának felvonultatásával az alvás elodázására, de aztán alulmaradt, viszont az én idegeim cafatokban lógtak a végére. Szóval aki azt gondolja, hogy egy kettlebell edzés milyen fárasztó lehet terhesen, annak szívesen kölcsönadom a Kétévest pár napra. J

Csütörtökön délután itt volt Ági, muffinokat sütöttünk az iskolájába, a gyerekeknek, mindenféle Halloweenes borzalomnak díszítve, úgymint szellemek, vértől csöpögő fogú vámpírok, és tökfilkók. Este megint nem mentem edzésre, mert nem sokat javult a megfázásom, estére alig maradt hangom, meg a sütögetés, és a Pupák délutáni műsora jól lefárasztott.

Ma délután megint átjött Tamás (a rögbis bébiszitterek gyöngye), és Lillázott, úgyhogy tudtam haladni az Újgyerek cuccainak vasalásával, a felét sikerült is befejezni. Igaz, van még szűk két hónap, de decemberben már nem akarok semmivel foglalkozni. Idén emiatt a karácsonyi előkészületekkel is jobban állok, még a szokásos előre készülésemhez képest is. A férj meg Julcsi unokahúgom ajándékai már be is vannak csomagolva, a többieké pedig vagy készen van, vagy meg véve/rendelve, szóval csak csomagolni kell már nagyjából.

Na aztán este még az is kiderült, hogy sikerült a nyelvvizsgám, a következő eredménnyel:

1. szóbeli részpontszám	25
2. szóbeli részpontszám	25
3. szóbeli részpontszám	25
Hallgatás részpontszám	67.5
1. írásbeli részpontszám	62.5
2. írásbeli részpontszám	24
3. írásbeli részpontszám	39
Összpontszám	268
Eredmény	C

Az eredmény jelentése: C - sikeres komplex vizsga. Az elérhető maximális pontszám 300 volt, úgyhogy én majdnem 90 %-ot értem el. Ezúton (is) köszönöm Áginak a sok időt, és energiát, meg türelmet, amit a tanításomra fordított, végül igazán eredményesek lettünk együtt, a mellékelt ábra szerint.
Azt hiszem, ez a sikerélmény elég klassz befejezése lett ennek a terhességi hétnek. J (és még vannak jó hírek ezen kívül is, amiket nem akarok előre elkiabálni, de majd nemsokára…)